Olvasson a gyerek a nyáron?
Van egy erős gyerekkori emlékem. Lehettem olyan 9 éves, ugyanilyen kánikula volt, mint most és a teraszunkon ültem könyvvel a kezemben. A nyári kötelező olvasmányom a Pinokkió volt. Utáltam.

Van egy erős gyerekkori emlékem. Lehettem olyan 9 éves, ugyanilyen kánikula volt, mint most és a teraszunkon ültem könyvvel a kezemben. A nyári kötelező olvasmányom a Pinokkió volt. Utáltam.
Anyukám teljesen jóhiszeműen kiszámolta, egy nap hány oldalt kell elolvasnom, hogy szeptemberre végezzek vele. De nekem az az idő, amit nap mint nap arra kellett fordítanom, hogy elolvassam a kiosztott oldalakat csak nyűg és utálat volt. Csoda, hogy nem utáltam meg az olvasást egy életre.
A mai eszemmel már tudom, valószínűleg az lehetett a gond, hogy még nem volt elég erős az olvasási készségem. Fárasztóbb volt a belefektetett munka, mint amennyire érdekes lett volna a könyv cselekménye. Még nem billent át a mérleg nyelve oda, hogy a történet, a hangulat, az izgalom legyőzze az olvasás “munkáját”. Persze egy pár év múlva én is elértem ezt az olvasási érettségi szintet, és onnantól fogva nem volt megállás, a mai napig falom a könyveket. (Sőt, még az is megesett velem, hogy a vonattal túlmentem egy-két megállót egy jó könyv miatt vagy az utcán olvasva simán elsétáltam a kapunk előtt.)
Talán ezért is van az, hogy én sosem erőltettem az olvasást a gyerekeimnél. Bence szinte magától tanult meg olvasni és kilenc éves létére falja a pár száz oldalas könyveket. Gergő viszont nem volt ilyen “ügybuzgó”. Szerintem így az első osztály végeztével a kortársaihoz képest megfelelően olvas. De nem jobban. És az is biztos, hogy még ő is a mérleg azon oldalán van, ahol én voltam anno gyerekkoromban, azaz még nem tudja lekötni egy-egy izgalmas sztori, mert még nem olvas hozzá elég gördülékenyen. De csak azért, hogy fejlesszem az olvasását nem fogom arra kötelezni, hogy nyáron minden nap, meghatározott időben olvasson. Mintegy feladatként.
Számomra megdöbbentő volt hallani, hogy milyen sok családban az a gyakorlat, hogy “Most ülj le és ettől eddig olvasd el. Amíg nem végzel, nincs más játék!” Hát hogy fog így a gyerek szeretettel fordulni a könyvek felé?! Tudom, hogy csupán jó szándékkal gyakoroltat a szülő, de vajon nem pont az ellenkezőjét éri el ezzel?