Összeköltözés? Na, az egy más dolog

Az évek során még keresztény körökben is egyre puhul a fiatalok összeköltözési morálja. Míg régen szinte elképzelhetetlen volt, de legalábbis igen ritka, hogy egy fiatal pár házasság nélkül egy fedél alá költözzön, ma rutin. Lapunk két érintett párral beszélgetett a témáról: Tamás és Viki az összeköltözősdiben hisz, Dani és Zsuzsi tartották magukat. Tapasztalataik igen vegyesek.

Tamásék két éve voltak már együtt, amikor úgy döntöttek, egy háztartásba költöznek. Befejezték tanulmányaikat, dolgozni kezdtek, így természetesnek tűnt számukra, hogy a napjaikból megmaradó rövid időket nem az egymáshoz való utazással töltik.

Mint mesélik, Viki szülei nem nagyon örültek a dolognak, de amikor anyagi szempontokat is felhoztak (közösen fizetett albérlet), fiatal koruk ellenére is belementek az elveikkel ütköző megoldásba. Mindez 9 éve történt, a páros ma is együtt van, két gyermeket nevelnek, házasságban élnek.

Arra voltunk kíváncsiak, vajon a házasságkötés előtt együtt töltött egy esztendő segítette vagy nehezítette a párkapcsolatukat. Tamásék szerint a válasz egyértelmű igen. Emlékszem – meséli a férj -, hogy akkoriban a barátaim azzal hecceltek: -Na, mostantól nem kell a szülők „előtt” szexelni. Fiatalok voltunk, én 23, Viki 21, és valóban éreztük a szülők szigorát, de természetesen nem ez volt az az ok, ami miatt így döntöttünk. A páromnak és nekem is fontos volt, hogy a kezdetben persze lángoló szerelmet a gyakorlatban, a hétköznapi dolgok szintjén is közösen éljük meg – így Tamás.

Az első pár hét – mondja már Viki – meseszerű volt. Csinosítgattuk a lakást, naponta hívtuk a barátainkat, hogy lássák a közös fészkünket. Aztán jöttek a hétköznapok: munka orrvérzésig, kisebb-nagyobb feszültségek, a klasszikus zokni-széthagyástól a mosogatásig. Lassacskán sikerült persze mindent megoldanunk, összecsiszolódtunk, ma azt mondom, hálás vagyok, hogy így kezdtük: valóban megismertük egymást, tudjuk egymás gyengéit, erősségeit, háklijait. El sem tudom képzelni, milyen lehet úgy összeházasodni valakivel, hogy azt sem tudjuk, kicsoda valójában.

Biztosan megtörténik, hogy két ember ilyen előzmények nélkül is boldog lehet, ép családot nevelhet, Tamásék szerint ugyanakkor sokkal szerencsésebb egy összeköltözést követő esetleges szakítást átélni, mint egy házasságot követő válást.

Az együttlakásban az a lényeg, hogy nem tudsz elmenekülni sem a jó, sem a rossz dolgok elől, mindenben részt kell venned. Meggyőződésünk – összegezték -, ha nem így alakítottuk volna az életünket, sokkal nehezebb lett volna a kezdet.

Cikkünk következő részében Dani és Zsuzsi mesél tapasztalatairól.