„Számomra a Jóisten olyan személy, mint egy igazi barát”

Kiss Réka huszonöt éves. Mint mondja, vannak sötét foltok a múltjában, amire ma már egyáltalán nem büszke. Úgy véli, nem az a fontos, hogy ki vagy és honnan jössz, hanem az, hogy mennyi szeretet lakozik a szívedben. Réka arról mesélt nekünk, hogyan találta meg a hitet önmagában. Vall szörnyű múltjáról és arról is, hogy számára Isten ma már olyan, mint egy jó pszichológus, orvos és barát egybegyúrva.

Családháló: Mikor találtad meg a hited?

Kiss Réka: Az édesanyám családja generációk óta nagyon vallásos, így számomra is kötelező volt, hogy menjek velük templomba. Akkoriban ezt nem bántam, voltam elsőáldozó és bérmálkozó is. Aztán tizenhat éves korom táján beköszöntött a kamaszkor. Továbbra is jártunk együtt szentmisére, de ekkor már hiába voltam ott, eltávolodtam az egyháztól, nem éreztem az egésznek a lényegét.  A szüleim elég szorosan fogtak, s ez ellen lázadni kezdtem. Ez a korszak egészen húszéves koromig tartott. Jártam ugyan templomba, gyóntam is, de nem vettem komolyan.

Aztán az életem durva fordulatot vett. A lázadásom miatt nagyon rossz irányba mentem. Adrenalinfüggő lettem. Hiába tiltották, letettem a jogosítványt a motorra. Sokat buliztam, nem vetettem meg a szexuális együttlétet, vadul éltem mondjuk ki. Ennek az lett az eredménye, hogy az orvosom közölte velem, hogy megjelent a véremben a méhnyakrák vírus. Szerencsére nem a konkrét betegség, csak az előkapuja. Szemölcseim voltak, és egy éven át szinte minden héten orvoshoz jártam. Ugyanaz a diagnózis, különféle kezelési módok. Semmi sem használt. A tünetek nem múltak, hiába kaptam meg a védőoltásokat, semmi nem számított. És már az orvosok is azt mondták, hogy kár próbálkozni, ez van, kész, fogadjam el.

Itt kezdődött az egész. Abbahagytam az orvoshoz járást, nem használtam a kenőcsöket. Elmentem a templomba és megkérdeztem a Szűzanyától, hogy miért kaptam ezt. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy nem olyan életet élek, amelyet valójában szerettem volna. Elkezdtem a szentek életének történeteit olvasni, és ott jöttem rá, hogy ők is akkor tértek meg igazán, amikor rájöttek arra, hogy nem az evilági boldogságot kell hajtani, hanem a szívüket kell kitárni ahhoz, hogy boldogok legyenek. Rájöttem, hogy a boldogságot keresem, de rossz úton. Gyóntam és bocsánatot kértem, azért, amit tettem, rájöttem: a Jóisten a rosszat is megengedi, azért, hogy valami jobbat is kihozhassunk belőle. Sokszor nem vesszük észre, hogy a nehézség nem is nehézség, hanem segítség. Amikor tényleg meg tudtam bánni mindent, akkor tudatosult bennem, hogy a boldogság helyett a boldogtalanságot kaptam folyamatosan. Ekkor jöttem rá, hogy a hitnek mekkora ereje van… Egy hónap múlva lettem figyelmes arra, hogy a szemölcseim eltűntek. Visszamentem az orvoshoz, aki közölte, hogy nem tudja mit használtam, de már nem mutatható ki a véremből a vírus.

CSH: A lázadó időszakod alatt végig jártál templomba, és gyónni: Miért kellett négy év ahhoz, hogy felismerd, hogy a hit ott lakozik a szívedben?

KR: Amikor elsőáldozó voltam, jöhetett a szentgyónás. Ez gyerekként sokszor csak egy kötelező feladatnak tűnik. Valójában szívből kell odaállni és megbánni a tetteid. A gyónásnak nem az a lényege, hogy elmondunk egy megírt szöveget és kész, hanem az, hogy megpróbáljunk változtatni. Amikor megtörtént bennem a változás, éreztem, hogy az Úristen ott van. Ez az érzés, hogy Ő ott van velem, hatalmas boldogságot adott. Jézus azért halt meg, hogy megszabadítson minket, ha ő ezt nem teszi meg, akkor nekünk nem lenne ez a sok minden, ami most megadatott.

A kisgyerekek sokkal fogékonyabbak Jézus jelenlétére. Egy kiskölyök mesélte nekem, hogy miután otthon elmondta, hogy beszélt hozzá Jézus, az anyukája mindig kérdezte, hogy mit mondott neki. „A testiség bűne. Csak ezt ismételgette, de nem tudom ez mit jelent”- válaszolta. Az a baj a mai világ felfogásával szerintem, hogy az emberek nem várják meg a szexualitással a házasságot. Régen a párok szerelemből összeházasodtak, majd együtt fedezték fel a testiséget és születtek a gyerekek. A templomi esküvő ma már egy sikk. Rengeteg a válás, hiába mondják ki, hogy, amit Isten összekötött, azt ember a földön nem választhatja szét. Érdekes, mert nálunk az a szokás, hogy templomban a felek egymást csókolják meg. Ezzel szemben a medjugorei zarándokhelyen úgy kötnek házasságot, hogy a keresztet kell megcsókolniuk a házasulandó feleknek, nem egymást. Az esküvő után ezt a keresztet megkapják a házasok. Hazaviszik, és ha problémájuk van, letérdelnek elé, és Istennek gyónják meg a mérgüket, így nem lesz bennük harag egymás iránt.

Ma már minden a saját kényelmedről szól. Sokan azért nem szülnek, mert úgy vélik, hogy ebbe a világba minek. Ilyenkor lehet megérteni azt, hogy miért bűn a házasság előtti együttlét. Azért mert a világ afelé tart, hogy hogyan ne legyen gyereked. Naponta több ezer abortuszt végeznek a világon. Ezeknek a gyerekeknek nem adták meg az esélyt, hogy éljenek, pedig a szíve fejlődik ki először a magzatnak. Hiába az indok, hogy „ez csak egy magzat”, neki már van lelke, hiszen ott dobog a kis szíve a kezdetektől. Az orvosok tagadják, de nagyon sok nő felébred abortusz alatt. Hogy miért? Azért, hogy lássa, ahogy a gyerekét egy vödörbe dobják. Az a szegény kicsi hiába kiált, tiltakozik, megölik. Az emberek ezzel nem tőrödnek. Ma már a vadházasság a divat, mindenki csak együtt akar lenni és azon dolgozik, hogyan ne legyen családja. Ez nem vallási kérdés, hanem emberi kérdés. Képesek gátlástanul ölni, önös érdekből. Nem belegondolva, hogy mit is tesznek.

CSH: Annyira látom benned ezt a pozitív erőt, és gondolkodást. És a történeteid… Egyszerre hihetetlenek és mégis magával ragadóak.

KR: Akkor mesélek még egyet: 18 évesen csináltam meg a jogosítványt nagymotorra. A rutinvizsgára anyu vitt el, aki nagyon tiltakozott, ráadásul ősz volt, szakadt az eső. Amíg vizsgáztam, anyu kint a kocsiban végigimádkozta a Rózsafüzért. A szakadó eső, amikor sorra kerültem, elállt. Megcsináltam a feladatokat háromszor, majd amint végeztem, ismét szakadni kezdett az eső, és onnantól abba sem hagyta. Rajtam kívül ez senkinek nem tűnt fel. Kimentem a kocsihoz és kérdeztem: anya te is láttad? Láttad??? Elállt az eső, amikor a pályán voltam. A kocsiban vallotta be, hogy ő végig imádkozott.

CSH: Helyreállt az életed?

KR: Azt hiszem, nem véletlenül mondják, hogy olvasni kell a Bibliát. Két éve volt egy nehézség az életemben, egy nagy vita. Hazamentem és csak úgy találomra felcsaptam, és épp ott azt nyitottam ki, ahol a megbocsájtásról volt szó. Ez hatalmas lelki támaszt adott, de azért este is elmentem a templomba, ahol épp ezt a részt olvasták fel. Azt hittem, elájulok. A szentlecke is erről szólt.

Én sokáig azt hittem, hogy csak a Szűzanya védelmez engem. A születése napján vittem neki tíz szál fehér rózsát. Nekem ő volt az egyetlen, akihez mertem szólni. Van egy olyan imádság: „mutass be minket Szent Fiadnak, ajánlj minket Szent Fiadnak”. Amikor másnap ismét bementem, mert valami nem hagyott nyugodni, akkor láttam, hogy a rózsa felét átpakolták Jézushoz és nagyon mérges lettem, hogy hogy merték ezt tenni, hiszen én a Szűzanyának vittem a virágot. Természetesen azonnal megbántam a tettem és gyújtottam egy gyertyát. Bocsánatot kértem Jézustól, amiért ilyet gondoltam, és abban a pillanatban melegség öntött el. Mintha megnyílt volna az út, hogy Jézus felé is tudjak közeledni. Utána kezdtem el igazán hinni. Sokan mondják, hogy a templomban rózsaillat van, még akkor is, ha nincs a közelben rózsa. Én is éreztem egyszer, amikor imádkoztunk. Fél szemmel felnéztem és kerestem a rózsákat. Nem parfümillat, nem átverés, valóban rózsa illat volt. A Szűzanya-ünnepség alatt volt egy körmenet és végig éreztem. Ez az illat a Mennyország illata…

Sokan azt hiszik, hogy az számít, hogy miben hiszel, vagy honnan jössz, az a lényeg, hogyan bánsz az emberekkel. A vallás mindegy, ha van benned szeretet mások iránt. És megbocsájtani is azért fontos, hogy neked jó legyen. Ha táplálod magadban a haragot, azzal nem másnak ártasz, hanem saját magadnak. És ezt most tanultam meg. Teljesen tönkretett egy kapcsolat, gerincsérv gyanújával kezelnek, vizsgaidőszakom van, de nem tudtam tanulni, sem pihenni, ezért nyugtatófüggő lettem. Elmentem egy imádságra, ahol éjjel a pap odajött hozzám és a szívemre rakta a keresztet, a vállamra pedig a kezét, amiben hatalmas erő volt. Nem is tudom elmondani, hogy mit éreztem. Csak az tűnt fel, hogy egyre jobban szorítottam a keresztet. Onnantól az egy levél nyugtatóból kettő szemre csökkentettem a heti adagom, aztán azt is elhagytam.

A napokban ismét jött egy negatív hullám az életembe. Kértem a Jóistent, hogy segítsen, és meg is vádoltam, hogy miért nem érzem újra a megváltást. Segítséget kértem, és nem jött. Te ekkor hívtál fel, hogy tudnék-e arról beszélni, hogy miben segít nekem a Jóisten. Ezen elkezdtem gondolkodni. Jön a segítség, de nem onnan, ahonnan várjuk. Nem gondoltam volna, hogy te valaha is megkeresel egy ilyen témával. Nagyböjti időszak van. Jön húsvét, Jézus feltámadásának ünnepe. Ez az időszak arra jó, hogy lelkileg felkészüljünk és bűnbánatot tartsunk. Fontos, hogy emlékezzünk rá: Jézus meghalt értünk azért, hogy nekünk lehetőségünk legyen a boldogságra.