Szerelem 1956-ban
A levert forradalom vészjósló időszakában egy fiatalember és egy lány találkoztak. Sarjadhat igaz, hosszan tartó szerelem a romok között? Vajon mi várt rájuk a nyugtalanító kezdet után?
A fiú egy vak zeneakadémista növendék, a lány friss okleveles védőnő. Mind a ketten vallásosak, akik komolyan gondolják hitüket, hivatásukat, és titokban hívő közösségbe járnak. Közeledik a szilveszter, romok a városban mindenütt, és félelmek az emberek lelkében. A fiatalok tele vannak kétségekkel: ilyen időkben mit helyes és lehet tenni? Ekkor még külön járják útjukat.
Szilveszterre készülődve a hívő fiatalokból álló csoport elhatározta: imával tölti a szilveszteréjt, felajánlásokat téve, újévi fogadalmaikat hangosan megfogalmazva. Egyikük lakása volt a helyszín, és úgy beszélték meg, hogy egyenként, szállingózva érkeznek, hogy ne keltsenek feltűnést. Vajon Kálmánt, aki nem lát, ki hozza el? Majd Ila, ő éppen akkor jön a munkából. Nem volt nehéz megtalálniuk egymást a csendes, kihalt városban. Egymásba karolva indultak el az Andrássy útról a Keleti pályaudvar oldalától induló HÉV-hez.
Elbeszélésük szerint olyan volt számukra ez az út, mintha mindig együtt jártak volna erre. Annyira elmélyedtek a beszélgetésben, hogy észre sem vették, hányadik kört tették meg, és elment az utolsó HÉV is. Mi legyen, hova is menjenek? Tudták, van másik csoport is a városban, akik hasonló gondolatoktól vezérelve virrasztanak. Mire odaértek, mindkettőjükben megérett az elhatározás: Őt választom. Az éjféli koccintáskor már hangosan mondták ki egymásnak a jelenlévő pap előtt fogadalmukat.
Először Kálmán szüleinek mondták el döntésüket, majd Iláénak. Öröm és félelem született a szülők szívében. „Biztosak vagytok magatokban?” „Még csak most ismertétek meg egymást!” „Dehát az egy vak fiú, mi lesz így veletek?” Záporoztak a félelemből született kérdések, ellenvetések. A lányról ekkor tudták meg a fiú szülei, hogy jelölt volt egy tanító szerzetesrendben, amíg a rendet fel nem oszlatták 1950-ben. Utána elvitték munkaszolgálatra. Nem túl hosszú időt töltött ott, de az is sok volt. Szülei „visszafogadták” hivatalosan, ez volt az akkori eljárás a szerzetesjelöltek estében. Így sikerült rövidítenie a munkaszolgálatban töltött időt, és más hivatást keresett. Múltja sötét foltnak számított az egyházellenes Rákosi-korszakban. Ezek ismeretében mindkét szülőpáros félelme érthető volt.
Ők ketten sziklaszilárdan állították az IGENT. Nem volt mit tenni a szülőknek. Segédkeztek az esküvői készülődésben. Boldogság, mámor…
A szerelmi történet ITT folytatódik!
