Üzenem a petevezetékét elköttető lánynak

Életem egyik legszebb nyaralásába rondítottál bele. Épp a napon sütkéreztem és azon gondolkodtam, ahogy néztem az önfeledten vízicsúszdázó férjemet a 2,5 éves kisfiunkkal, hogy milyen fantasztikus ajándék a sorstól, hogy ezt az idillt már hármasban élhetjük meg, és ekkor jössz te és a világhálón át belepofátlankodsz a családi vakációnkba.

Ahogy gyanútlanul szörfözgettem a neten, az egyik közkedvelt oldalon olvasom, hogy egy bizonyos B.E. 32 évesen végleg eldöntötte, hogy nem akar gyereket, és lám-lám, nincs is ezzel egyedül a világon, hisz a Time magazinban is megjelent a minap egy cikk, amelyben egy 28 éves nő vall arról büszkén, hogy elköttette a petevezetékét, biztos, ami biztos.

Az üzenetem a következő: van, aki abszurd méretű szilikon implantátummal érzi jól magát, más a heréjét vasaltatja, te egy sterilizációs műtéttől reméled sorsod jobbra fordulását, szíved joga. A mód viszont, ahogy a nyilvánosság előtt hencegsz a szerintem egyébként abnormális tetteddel, bicskanyitogató, nem tudok és nem is akarok szó nélkül elmenni mellette. Persze nyilván ez volt a célod, hogy beszéljenek rólad, felfigyeljenek rád, különben a sok egyéb fogamzásgátlási megoldás közül miért választottad volna épp ezt? Jól tudtad, erre harapnak a lájkvadász, pénzhajhász sajtóorgánumok. Azért arra kíváncsi lennék, hogy az „őszinte vallomásodat” közlő szerkesztőket vajon hogyan érintené, ha, a hasonló példákon felbuzdulva, egyszer saját gyermekük állítana eléjük ilyen szándékkal mondjuk 18 évesen. (Magyarországon 2006 óta, hála a liberális „jogvédőknek”, ahogy átlépi valaki a nagykorúság küszöbét, már kérheti is a művi meddővé tételt.)

Szeretném leszögezni, nem azzal van bajom, hogy 28 évesen nem akarsz gyereket. Ekkor egyébként még én sem álltam készen az anyaságra, a vágy nálam 30 körül kezdett nyiladozni, és 32 éves voltam, mikor megszületett a kisfiam. (Ma már egyébként úgy gondolom, sokkal jobb lett volna hamarabb belevágni!) Én azt is maximálisan elfogadom, ha valaki úgy dönt, egyedül, vagy a társával éli le az életét, és egyáltalán nem akar szülővé válni. De te nem érted be ennyivel, közhírré tétetted, hogy az orvosod hathatós segítségével örökre megoldottátok ezt a problémát. Ha azt hiszed, hogy most jól visszavágtál azoknak, akik folyton nyaggattak a baba-témával, tévedsz, mert ezentúl majd azzal fognak jönni, hogy mégis hogy csinálhattál ilyet, és, gondolkodtál-e azon, hogy kezeltesd magad?

Természetesen engem is megtaláltak annak idején az olyan unintelligens emberek, akik, ha egyedül voltam állandóan a házasságot emlegették, ha párkapcsolatban éltem, akkor meg a gyerekvállalást sürgették, de ezt velük kell „lemeccselni”, vagy jobb, ha egyszerűen tudomást sem veszel róluk, hagyod, hadd beszéljenek. Visszatérve az öncsonkításra, szerintem végzetes hiba volt. Persze a saját életed, azt csinálsz vele, amit akarsz, de abba belegondoltál, hogy másoknak mit okoztál? A leendő társadtól, férjedtől mondjuk elvetted a döntési jogot egy olyan kérdésben, amiről egy párkapcsolatban együtt szoktak határozni a felek. Én egyébként még nem találkoztam olyan férfival, aki előbb vagy utóbb ne vágyott volna családra. (Egyedül a minden hétvégén a disco-pultot támasztó, 50 felett is a húszéves lányok után kajtató típus jut eszembe…)

Értelmetlen akciódnak köszönhetően egyébként, sokak rosszallása – kellő ismeretek hiányában – azokra is kiterjedhet, akiknél egészségügyileg indokolt egy ilyen beavatkozásnak az elvégzése. Őket is kellemetlen helyzetbe hoztad a hencegéseddel, magyarázkodhatnak majd miattad, hogy az ő műtétük miért teljesen más, mint a tiéd.

Tovább megyek. Szerinted a történeted hallatán mit éreznek azok a nők és férfiak, akik évek óta hiába várnak a gyermekáldásra? Jól esik, hogy tovább mélyíted a fájdalmukat? A szememben semmivel nem vagy különb annál a lelketlen pilótánál, aki ahelyett, hogy a négy fal között végzett volna magával, egy utasszállítónyi szerencsétlen embert küldött a halálba. És ismétlem, nem azért ítéllek el, mert nem akarsz gyereket, hanem azért, ahogy ezt teszed.

De ha már itt tartunk, a fiatalok tisztánlátása érdekében szeretnék egy-két konkrét felvetésedre is reagálni, mert hihetetlen, mekkora a homály a fejedben a „gyermekes léttel” kapcsolatosan.

1. A gyermekvállalás nem kizárólag a pelenkakiütésről, etetési időkről, iskoláztatási nehézségekről, kamaszkori problémákról szól. Csak a felszínt kapargatod manipulatív szándékkal, mikor ezeket emlegeted. Az élet természetes rendje, hogy a csecsemőkről, gyerekekről gondoskodni kell, ahogy az is, hogy ha megöregszünk, majd ők törődnek velünk, ápolnak, etetnek, és pelenkáznak is, ha kell.

2. Két anyuka azt mondta neked, hogy „nem tudod, mi a szeretet, amíg nincs gyereked”. Azt írod, hogy ez az egyik legszomorúbb dolog, amit valaha hallottál. Igen, mert megint felszínes vagy. Figyu, elmagyarázom. Ez a gondolat nem azt jelenti, hogy mi anyák korábban, gyermekeink születése előtt ne lettünk volna boldogok, ne viccelj már! Négy évet éltünk együtt a férjemmel a legnagyobb harmóniában azelőtt, hogy felmerült a gyermekvállalás gondolata. Rengeteget dolgoztunk, karriert és lakást építettünk, buliztunk, utazgattunk, faltuk az életet, de egy idő után mindez kevéssé válik. 20, 30 vagy 40 évesen, kinek mikor. Nem akarlak győzködni, ezért csak annyit mondok: a gyermek maga a CSODA! Olyan zsigeri boldogságot hoz az ember életébe, amihez fogható nincs! Mindig mosolygok, amikor a szülővé válás esküdt ellenségei bizonygatják, hogy az élet gyerek nélkül márpedig sokkal jobb. Honnan tudják, hisz fogalmuk sincs arról, amiről beszélnek. Olyan ez, mint mikor valaki a kiwit a licsihez hasonlítgatja, úgy, hogy ez utóbbit életében nem kóstolta.

3. A sört és a chipset viszont annál jobban ismered, hisz azt is az orrunk alá dörgölöd, hogy, a szülőkkel ellentétben, te bizony ezeket is bűntudat nélkül fogyaszthatod. Képzeld, mi is. Sőt, ha elaludt a gyerek, vagy egy hétvégét a nagyiéknál tölt, ennél sokkal merészebb dolgokra is képesek vagyunk ám!

Az életünk nem ért véget attól, hogy szülők lettünk, csak gyökeresen megváltozott, de cseppet sem bánjuk, mert ezzel párhuzamosan az igényeink is átalakultak. Bármily hihetetlen is a számodra, már nem vágyunk 6 hónapos venezuelai búvártanfolyamra, ahova te készülsz, hisz 6 napot sem bírunk ki a gyerek nélkül. Hálásak vagyunk a jó Istennek minden vele töltött percért!

„Manya, manya!” Hoppá, úgy hallom, felébredt. Megyek, mert már vagy 2 órája nem csókoltam bele a hajába, és nagyon hiányzik!