Dúlával szülni – apaszemmel

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. január 08. szerkesztő

A szakértői blogokban Békés Emőke dúla, átfogóan leírta, hogy miért jó, ha egy asszonytársi segítő is jelen van a szülésnél segítve ezzel főként az anyát, de a legtöbb esetben az apát is. Érdemes körüljárni ezt a témát a kezdő szülők szemszögéből is, ezért leírom, hogy nekünk miben segített egy dúla jelenléte a családdá válásunk óráiban.

Folytatás…

A szülésre készülve abban egyeztünk meg a férjemmel, hogy eldönti, meddig tud/akar bent maradni a szülőszobában. Nem volt elvárás az sem, hogy egyáltalán bejöjjön. Elmondtam neki, hogy nagyon jól esik, ha bejön, de ha nem akarja, nem kötelező. Az is egyértelmű volt, hogy anyukám, akit még el tudtam volna képzelni magam mellett, nem tud ott lenni, mert messze lakik. Ekkor jött az ötlet, hogy fogadjunk dúlát, aki tudja, hogy mi fán terem a szülés, hiszen számos baba világra jöttét végigkísérte. Emőkét kértük fel, hogy legyen velünk Flóra születésekor. Pár alkalommal jártam nála előkészítésen is, amik valójában barátnői beszélgetések voltak, egyfajta ismerkedés.

Felmerülhet a kérdés, hogy minek nekünk dúla, ha ott van a szülésznő, aki érti a dolgát és ott van az apa, aki a lelki támasz. Nekem fontos volt, hogy legyen ott mellettem valaki, aki nem kórházi személyzet, és csak rám figyelve, az én igényeimnek megfelelően támogat, hiszen ötvözi a szaktudást és lelki támaszt is tud adni.

De lássuk a férfiember véleményét a témáról:

Nekem is a google-től kellett megtudnom, hogy mi az a dúla. Miután kiderült, minden porcikám tiltakozni kezdet azellen, hogy felkeressünk egyet, de a feleségem kedvéért beleegyeztem. Tartottam tőle, hogy az egész egy hippihumbug: féltem tőle, hogy aurát fognak mérni, meg a szívcsakránk után kutakodni. Aztán az első látogatás után kiderült, hogy a dúla inkább egy szakosodott pszichológusnak tekinthető, akinek az orvosi ismeretei is elég jók. Az első találkozó után meggyőztek róla, hogy nagy segítséget jelentenek, nemcsak a szülésnél, hanem a terhesség alatt, sőt a családdá válás első hónapjaiban is. Rövid idő után annyira sikerült leküzdenem a hibás előfeltételezésen alapuló hippifóbiámat, hogy nemhogy annak örültem, hogy ott lesz egy dúla a szülésnél, hanem önként és dalolva külön találkozót kértem tőlük… és minden férfitársamnak csak ajánlani tudom, hogy tegyenek így. Ez talán még így önmagában nem túl meggyőző, szóval elmondom, hogy mire jöttem rá.

Mi férfiak problémamegoldó gépezetek vagyunk. Én is ilyennek tartom magamat (méghozzá a jobb fajtából). A gond csak az, hogy a terhesség, szülés és az első hónapok alatt, olyan problémák merülnek fel, amelyeknek 1) nincs megoldása, 2) hogyha mégis megpróbáljuk megoldani, akkor csak rontunk rajta. Nagyon sok frusztrációt és feszültséget előzött meg az, hogy a dúlánk részletesen elmondta nekem, hogy a kismama milyen érzelmi hullámvasúton megy át, és mi enneka biológiai oka. Ti tudtátok például, hogy a kismamák többsége a terhességnek szinte napra pontosan ugyanazon szakaszában kezd el szorongani amiatt, hogy mi van ha nem él a magzat…. és azt, hogy pontosan előre jelezhető, hogy a vajúdás melyik szakaszában kerül a kismama módosult tudatállapotba? Én nem. Viszont nagyon hálás vagyok, hogy megtudtam a dúlától, hogy mikor nincs értelme felhívnom a feleségem figyelmét arra, hogy a félelmei teljesen feleslegesek és irracionális érzések, illetve, hogy miért ne essek pánikba, ha furcsán kezd beszélni szülés közben. Nagyon tanulságosak voltak a felkészítő találkozások, a legfontosabb tanács pedig az volt, hogy a kismamának nem megmagyarázni kell a dolgokat, hanem együttérezni vele. Ami pedig a szülést illeti: valljuk be uraim, egészen az első gyerekig nem tudunk mi semmit sem arról, hogy mi történik ilyenkor. Az csak egy naiv gondolat, hogy aggódó figyelmességgel fogjuk a feleségünk kezét és néha bíztatjuk, hogy ’nagy levegő, nyomjad, ügyes vagy’. Maga a szülés folyamata egy nagyon összetett, rengeteg szakaszból álló dolog, és amíg mi bambán ott állunk a sodródó eseményeket alig követve, addig a dúla tökéletesen tudja, hogy melyik percben van szükség izomlazító borogatásra és melyik pillanatban van szüksége a feleségünknekbíztatásra vagy nyugtatásra, és főleg azt tudja nagyon jól, hogy mi az, ami normális, mi az, ami veszélyes lehet.