1956 egy kisfiú szemével

“A mai nap lett volna a tizenkettedik születésnapom. Ma nem lehetett megtartani a születésnapot, mert ma is lövöldöztek, ha nem is annyira, de még távolról is hallatszott lövés. Mivel az oroszok elmentek a Nemzetitõl a felkelõk a Corvin-ból egy nagy labdát hoztak ki, és azzal fociztak.” Az 1956-os forradalomra emlékezünk egy akkor tizenkét éves kisfiú naplójának segítségével.

Különleges napló egy különleges korból

Az 56-os forradalom idején kiskamasz Csics Gyula naplóját néhány évvel ezelőtt adta ki a az 1956-os intézet, s így, éppen ötven évvel a forradalom után az olvasók is kezükbe vehették azt a döbbenetesen tiszta, pontos korrajzot, ahogy ez a kisfiú akkor látta a világot. Olvasva a szabatosan, szépen fogalmazott mondatokat, nézve a szöveget gyakran megszakító rajzokat, fotókat, képes- és szórólapokat, a legnagyobb élmény nem is igazán az, hogy napról napra követhetjük az 56-ban történteket, hanem az, miként férnek el akár egy bekezdésen belül egy kisfiú teljesen átlagos hétköznapjai, elfoglaltságai a magyar forradalom és az azt követő hetek-hónapok felkavaró, számtalan ember sorsát, életét meghatározó eseményeivel.

Titkosítás feloldva

Csics Gyula 1956. október 23-tól 1957. március 15-ig írta a naplót, ahogy ő fogalmaz a könyv utószavában, “gyermeki naivitással, válogatás nélkül, mindent tiszta lélekkel elfogadva”. Eredetileg  úgy tervezte, egészen nagyapakoráig nem mutatja meg senkinek a füzetet, mivel azt pontosan tudta, milyen következményekkel járhat, ha valaki az otthon, vagy az utcán hallott, felszedett dolgokat rossz helyen mondja el. A füzet harmincöt évig várt elzárva arra, hogy szélesebb közönséghez is eljuthasson. Ennek egyik oka az volt, hogy Csics – családtagjai unszolása ellenére – sokáig nem tudta elhinni, hogy bárki számára érdekes lehet mindaz, amit ő gyermekként leírt. 2004-ben a tatabányai városi könyvtár vezetőjeként részt vett egy 1956-os forradalomról szóló rendezvényen, amelyet Rainer M. János vezetett, s ekkor nyújtotta át a történésznek azt a dossziét, amelyben a napló, számtalan rajz és röpirat rejtőzött.

Rainer M. még hazafelé a vonaton elkezdte átnézni az anyagot, amely letehetetlennek bizonyult számára. A történész így ír a kötet előszavában: “… ahogy a tizenkét éves fiú lejegyezte, amit látott, amit a szüleitõl, a szomszédoktól és a rádióból hallott, amit a barátjával megbeszélt, amit az újságból elolvasott, abból egészen sajátos, soha nem tapasztalt kép állt össze. (…) Ez a világ történetesen 1956 világa. Csics Gyula saját ötvenhatjáé, amelyet a forradalom eseményei mozgatnak. De világot őformál mindabból, ami vele napról napra történik. Tüntetőtömeg, utcai harc híre, a felnõttek elbeszélései, szövegben, rajzban, sõt térképein is megörökített sétái, hegedûórája és születésnapja, a város, amit lát – és a város, amit Jancsival papíron, térképen elképzel –, egyetlen rendbe áll össze számára. Ezt az ötvenhatos gyermeki kozmoszt pedig egy középkori kancellista rendszeretetével, pontosságával, lelkiismeretességével modern kódexbe jegyzi. Az őbelsőrendje a napló szövege.”

A napló

S most következzen néhány részlet a naplóból mindenféle kommentár nélkül, úgy, ahogy azt egy tizenkét éves gyermek látta.

X. 25. Szerda, Gerőt fölmentik titkárságából

Reggel 8h-kor keltem fel. Reggeli után átmentem Jancsihoz (Kovács János, Csics Gyula gyermekkori barátja – a szerk.). Egész délelõtt lemezeztünk. Majdnem minden lemezt eljátszottunk. Eljátszottuk a tiltott Kossuth és Erdélyi indulót is. Jancsi szülei már dolgozni mentek. Az ágyúk egész nap dörög- tek. 10h felé Maja (Csics Gyula testvére – a szerk.)is átjött és vele játszottunk. 1h-kor hazajöttünk ebédelni. Anyu azt mondta, hogy menjünk a kisszobába, mert a légnyomás betörheti az ablakot. Délután átmentem Jancsihoz. Náluk a várost csináltuk. Én egy utcát és egy teret neveztem el a forradalomról. Este Nagy Imre miniszterelnök beszédet mondott. Beszédében megígérte, hogy megszünik az ÁVH, nemzeti ünnep lesz március tizenötödike. Továbbá megígérte, hogy hazánk címere ifjuságunk követelése szerint újból a Kossuth címer lesz, és hogy 24 órán belül az orosz csapatok megkezdik a kivonulást.

X. 30. Kedd, A pártház ostroma

Reggel már a „Tanár úr kérem”-bõl olvastam. Délelött Jancsinál voltam. Már a nagyszobában dolgoztunk. Nagyon szép idő volt. Jancsival a naplónkat írtuk. Nagyon sok repülő járt a levegőben. Röpcédulákat dobáltak, de balszerencsénkre a Corvin tetejére estek. Ma jelent meg elõször a „Függetlenség” c. napilap. Délelött ugyan nem lõttek, de délután versenyeztek a mennydörgéssel. Késõbb megtudtam hogy a Kommunista Párt székházát lõtték ami a Tisza Kálmán téren van. Apu késõbb elment megnézni, hogy mi van. Mikor hazajött azt mondta, hogy a felkelõk két ávóst felakasztottak lábuknál fogva egy fára.

X. 31. Szerda, Az oroszok megkezdik a kivonulást – Egy kis séta

Ma reggel 7h körül ébredtem. Olvastam a „Tom Sawyer kalandjai”-ból. Góré (Csics Gyula nagybátyja – a szerk.) elment már korábban sétálni. Mikor hazajött azt mondta, hogy a Pártháznál sok halott ávós van. Az ávósok nagyon kegyetlenek voltak, s ezért minden ember legalább egyszer belerúgott. Ezért már soknak kint volt az agyveleje, vagy a bele. Apuval 9h-kor sétálni akartunk menni. A kapuban megtudtuk, hogy a „Palace” szállóban még sok az ávós. Ebben a pillanatban egy autó jött szirénázva. Az egyik ablakból egy nemzetiszínû zászló, a másikból pedig egy golyószóró állt ki. Mindenki azt mondta, hogy a „Palace” szállóba ment. Ezután elindultunk. A Guttenberg térrõl láttuk a Rökk Sz. u. 21. sz. ház belövését. Utána kimentünk a kõrútra, ott volt ám csak valami!? Mi mindig azt hittük hogy mifelénk van a rumli, pedig a mi házunk nem kapott egy lövést se ott pedig átlagosan egy házra 3 lövés esett. Tovább menve mindig több volt a belövés a házakon és a Baross utcánál már egy ház össze is volt dûlve. Arrafelé már sok tankot láttunk kilõve. Az egyikre rá volt írva generálozva. A hegedûtanárom lakása egy belövést kapott. A Baross utcától már a kõrút tele volt orosz halottakkal. A Pál utcánál nem lehetett tovább menni, mert itt már sok volt a rom és a killõtt tank amelyet Molotov cocteil féle módszerrel robbantottak fel. Innen még látszott a Kilián laktanya, melynek a sarka mind 3 emelet leszakadt. A Mária utcán és a Bródy S. utcán sétáltunk a studióhoz. A rádión egy csöpp vakolat nem volt és minden ablak kitört. A kapu fölött egy tábla hirdette: Szabad Kossuth rádió! A studióból épp egy ávóst hoztak ki. Én nem láttam, de anyu azt mondta, hogy olyan sápadt volt mint a fal. Ezután a Puskin utcán át a Rákóczi útra mentünk. Itt már nemzetõrök is jártak. Mindenhová ki volt plakátolva: Mindszentyt szabadon! Ruszkik haza! Рyсские домой! Ezután hazajöttünk. Anyuval a Klauzál csarnokba mentünk. Visszafelé láttuk hogy a „Jóskát”21 még mindig verik. Du: Jancsinál voltam. Este a rádió bemondta, hogy az orosz csapatok megkezdik a kivonulást.

XI. 7. Az ostrom legszörnyűbb napja – Kigyulladt a Minőségi

Mikor Jancsihoz átmentem, õk még aludtak, láttam, hogy kinyitották az ablakot, hogy a légnyomás be ne törje. Alighogy átjöttem az utcán 6 tank tank jött végig az utcán. Az egyik a házunk elött állt meg és lõtt. Erre a ház több ablaka kitört. Délután óriási harc kezdõdött. Az ágyúk folyton szóltak. Egyszercsak a ház lakói között az a hír terjedt el, hogy kigyulladt a Corvin. A házban minden vödröt, teknõt gyorsan megtöltöttek vizzel, azért, hogy ha a házra átharapódzik a tûz el tudják oltani. Mikor a kapuból kinéztem, nagy füstöt láttam. Késõbb megtudtuk, hogy nem a Corvin, hanem a Minõségi áruház gyulladt ki.

III. 8-14.

Az iskolában készültünk márc. 15.-re. Apu este mondta, hogy a 67-es villamosról látta, hogy a Thököly úton felvonultak a karhatalmista pisták. Mikor reggel Jancsival németre mentünk, nem Petõfi Sándorokat, hanem Setõfi Pándorokat láttunk. Egy „Röltex” kirakatán ilyen irás van: Éljen az M.SZ.M.P. Reggel az iskolánkra kitették a vörös zászlót kizárólag, de délre kicserélték. Az ünnepséget ma rendeztük. Észrevettük, hogy az osztályokból eltüntek a Kossuth cimerek. Mindenkinek volt kokárdája, de gyásszalagot és Kossuth címert nem engedtek föltenni.

1957. III. 15. Péntek – NEMZETI ÜNNEP

Ma az emberek dolgozni mentek a „nemzeti ünnepen”, de mi nem mentünk iskolába. Délelõtt az UttörőÁruházba mentünk. (…) Hazafelé jövet megvettem a „Nagy játszma” és a „Hannibál föltámasztása” c. könyveket.