Minden BKV-vezető brutális?

Ha korrektek akarnánk lenni, a múlt héten a 4-6-os villamoson történt eset mindkét szereplőjét jó erősen meg kellene dorgálni.

Egyikük biztosan súlyos büntetést kap, elveszíti az állását, amelyben évtizedekig dolgozott. Másikukból nagyrészt áldozatot faragott a közvélemény, noha legalább annyira sáros a történetben mint a zord villamosvezető.

Előnye persze behozhatatlan, hiszen nő, ráadásul babát is vár, ki lenne az a szőrösszívű, aki komolyan elgondolkodna a felelősségén. Vagy azokén a szatyros öregekén, akik nap mint nap a piroson totyognak át, mert el kell érni még a buszt? A kótyagos fiatalokén, akik úgy kelnek át a kétszer két sávos úton, mintha csak újabb sörért indulnának?

A tettleges vezető nem menthető. Ha bemutattak neki, ha nem, egy cirkalmas körmondattal kellett volna intéznie az ügyet. De nem menthető a hölgy sem: ha brit, ha magyar, mégiscsak kockáztatta a maga és babája életét. Nem beszélve az utasok testi épségéről, akik a villamoson ültek.

Csak remélni lehet, hogy a sofőr egy életre megtanulta, hogy történjék bármi, nem csapunk pofon senkit.

Csak remélni lehet, hogy a nő egy életre megtanulta, Magyarországon (és a világ legtöbb országában) először tekintünk balra, aztán jobbra, sőt ezt szükség szerint meg is ismételjük.