Az egyiknek spagetti, a másiknak pókháló

A nő azt mondja a férfinak: képzeld, egy nagyon hangulatos étterem nyílt nem messze tőlünk! A férfi számára ez pontosan azt jelenti, hogy egy nagyon hangulatos étterem nyílt nem messze, a nő viszont ezzel a mondatával ezt üzeni: „kérlek, vigyél el engem erre a helyre, itt tudnánk végre beszélgetni!”.

Ha ez a férfinak azonnal nem jut eszébe, a nő azt gondolja, hogy nem szeretne vele beszélgetni, sőt, számára az egész kapcsolat nem fontos. Úgy tűnik, két különböző nyelvet beszélünk, mégis érdemes ráhangolódnunk a másikra, mert a hatékony kommunikáció a párkapcsolat alapja.

Fruzsi: Spagetti és gofri

Nekünk, nőknek a kommunikáció az összetartozás élményét adja, célja a kapcsolat. Mikor beszélgetünk, egy férfi hallgató számára sokszor érthetetlennek tűnhet egy-egy összefüggés, logikai manőver. Az egyik párkapcsolati modell szerint a nőknek spagetti agyuk van. Ha ránézünk egy tál spagettire, az látszólag egy szálból áll, ahogyan a mi gondolkodásunkban minden mindennel összefügg, kapcsolódik egymáshoz; ellentétben a férfiak gofri agyával, ahol kis cellákban, jól átláthatóan elkülönülnek a dolgok, ezért is esne nehezükre egyszerre telefonon csevegni és közben beprogramozni a mosógépet.

Mi nők, ha beülünk beszélgetni egy kávézóba, akkor igyekszünk olyan helyet választani, ahol szemben ülhetünk egymással, ahonnan figyelhetjük egymás rezdüléseit, és képesek vagyunk akár órákon át csacsogni. S bár üres fecsegésnek tűnhet, mégsem az, hiszen épp azon igényünket elégíti ki, hogy a másikkal kapcsolatban legyünk.

Egy nő számára fontos, hogy egy házasságban meg tudják beszélni a problémákat. Ám ez mást jelent a nőnek, és mást a férfinak. Ha a nő azt érzi, hogy a férfi nem akar beszélgetni, vagy nem annyit és akkor szeretne, mint ő, akkor sokszor arra következtet ebből, hogy mivel nem kommunikálnak, a férfi nem is szereti őt, sőt, házasságuk krízisben van, hiszen a nő számára a kommunikáció magát a kapcsolatot jelenti.

Hasznos trükk lehet a nőknek, hogyha csak fecsegni szeretnének a férjükkel, vezessék be a beszélgetést úgy, hogy „most elmondok neked valamit a napomból, de kérlek, hogy majd ne akard megoldani, mert csak azért mondom el, hogy kibeszélhessem magamból”. Sok konfliktust megspórolhatunk ezzel, hiszen míg nálunk a beszélgetésnek sokszor a stressz elűzése a célja, a férfiaknak a beszédre azonnal beindul a „problémamegoldó üzemmód”, s minket, nőket ez gyakran bosszant. Egy jó beszélgetés reményében arra is érdemes ügyelni, hogy nem éhes-e vagy szomjas-e a férjünk, és akkor már csak azt kell figyelnünk, nem aludt-e el.

Zsolt: Pókhálóba gabalyodva

Mi, férfiak úgy vagyunk beprogramozva, hogy a kommunikációt elsősorban a problémák megoldására használjuk. Ha a problémát megoldottuk, tehát megvan a megoldás, fellélegzünk, a kommunikáció folytatása pedig – kis túlzással – feleslegessé válik. Számunkra sokszor nehézséget okoz és nagy energiát igényel, hogy munkából hazatérve, a küszöböt éppen átlépve azonnal figyelemmel tudjuk követni a nő pókhálószerű gondolkodását, hogy mit mondott az alsó szomszéd a bevásárlás után, vagy hogy mit gondol a rég nem látott gimnáziumi barátnő a gyereknevelésről. Egy nő képes arra, hogy látszólag teljesen különböző két témát egy gondolattal összekapcsoljon. Csodálatos képessége ez a nőknek, de ilyenkor általában zavarba jövünk, hogy most vajon segítséget kér, empátiára van szüksége, éppen korhol, vagy csak úgy mesél. Ha ezt azonnal nem tudjuk eldönteni, akkor inkább feladjuk a „kommunikációs harcot”, és visszavonulunk.

Nekünk, férfiaknak mást jelent a beszélgetés. Számunkra megfelel, ha sörözéssel egybekötött meccsnézés közben egy bárpultnál állva nagy ritkán valamelyikünk megszólal (de egyszerre sosem többen, mert akkor már nem tudnánk figyelni), majd pár perc múlva valaki reagál rá, aztán a végén azt érezzük, hogy „hú, de jót beszélgettünk”. Még akkor is, ha nem derül ki más a többiekről azon kívül, hogy az egyik munkahelyén leépítés van, hogy érkezik a harmadik baba, vagy hogy a jövő hónapban költözik a családdal. Úgyis fognak szólni, mikor menjünk költöztetni, vagy hogy nézzünk körül állásügyben. A nők viszont nem értik, hogyhogy nem tudjuk, hogy a cimbora felesége hányadik hónapban van, és lányt vagy fiút várnak-e.

Nálunk egy beszélgetés mindig szól valamiről. Milyen festékkel fessük ki a garázst tavasszal, kinek kéne játszania a kezdőcsapatban a válogatottnál, hol érdemes használt autót venni. „Csak úgy” beszélgetni, főleg a párkapcsolatunk részleteiről, egy férfitól sok energiát igényel, de ha van valami megoldandó probléma, akkor megpróbáljuk megoldani ott is. Ám nagyon fontos tudni, amit mi, férfiak nehezen fogadunk el, hogy a párkapcsolatban ez nem elég… A párkapcsolatban ugyanis a kommunikációnak kitüntetett szerepe van, a legtöbb kapcsolati probléma a megfelelő párbeszéden áll vagy bukik.

A cikk a Képmás családmagazin 2013. májusi számában jelent meg.