ADHD: már másodikban lemaradhat a gyerek

A hiperaktív figyelemzavarban (ADHD) szenvedő gyermekek iskolai teljesítménye érthető módon rosszabb lehet az egészségesekénél, hiszen épp az az egyik fő tünetük, hogy képtelenek huzamosabb ideig fókuszáltan figyelni – ez pedig még az általános iskolai tananyag elsajátításához is szükséges

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
ADHD
2014. november 12. Gyarmati Orsolya

A hiperaktív figyelemzavarban (ADHD) szenvedő gyermekek iskolai teljesítménye érthető módon rosszabb lehet az egészségesekénél, hiszen épp az az egyik fő tünetük, hogy képtelenek huzamosabb ideig fókuszáltan figyelni – ez pedig még az általános iskolai tananyag elsajátításához is szükséges


Egy új kutatás szerint a különbség nagyon hamar, már általános iskola második osztályban megfigyelhető: a másodikos ADHD-s gyerekek több területen is alulmaradnak kortársaikhoz képest és egyéb viselkedészavarok is megfigyelhetőek náluk.

Szekálódás, depresszió, iskolai lemaradás

Az ausztrál kutatócsoport 43 általános iskolában vizsgálta a gyerekeket. Eredményeik szerint a 6 és 8 éves kor közötti ADHD-s gyerekek körében az egészségesekhez képest 11-szer gyakoribb volt az externalizáló viselkedés: ez alatt a szakemberek azt a fajta viselkedészavart értik, amikor a gyerek az érzéseit nem képes szabályozni, ehelyett mindig tettekbe fordítja.

Az externalizáló gyerekek ezért gyakran agresszívek, verekednek, társaikat szekálják vagy káromkodnak. Az ADHD-s gyerekek körében ennek ellentéte, az internalizáló viselkedészavar is gyakoribb volt: háromszoros az egészségesekéhez képest. Az internalizáló viselkedészavar azt jelenti, hogy a gyermek elveszíti érdeklődését a társas tevékenységek iránt, magába fordul, különféle szorongásos tünetei lesznek és lehangolttá válik. Természetesen a gyermekek temperamentuma különböző: az egészséges spektrumon belül is vannak csendes, visszahúzódó és hangos, rohangálós, verekedésre hajlamos gyerekek – ezeket a viselkedésformákat csak akkor nevezzük viselkedészavarnak, ha olyan mértékűek, hogy jelentős szenvedést okoznak a gyereknek és környezetének. Az ADHD-s gyerekeknek sokkal többször voltak problémáik, konfliktusaik a szüleikkel, tanáraikkal és kortársaikkal is.

A másodikos ADHD-s gyerekek meglepően nagy mértékben különböztek az iskolai előrehaladás terén is: sokkal rosszabbak voltak matekból és olvasásból, mint a figyelemzavarban nem szenvedő kortársak.

Időben észre kell venni

A fenti kutatásban szereplő ADHD-s gyerekeknek csak 17 százalékát diagnosztizálták figyelemzavarral a kutatásba való bevonásuk előtt és 13 százalékuk szedett gyógyszert erre a zavarra. Vagyis a gyerekek többsége kezeletlen figyelemzavarban szenvedett: a szülők és a tanárok csak annyit tudtak róluk, hogy viselkedészavaros, nehezen kezelhető, rosszabbul tanuló kölykök, ugyanakkor tesztekkel kimutatható volt náluk az ADHD tünetcsoportja. Az időben elkezdett kezelés ezeknél a gyerekeknél valószínűleg segített volna abban, hogy ne, vagy csak kevésbé maradjanak le a többiektől.