Családháló

Kezdőoldal Háttér Így védd meg a hagyományos házasságot!

Így védd meg a hagyományos házasságot!

Vallási és a hagyományra hivatkozó érvek nélkül fogja pártját a férfi-női házasságnak három amerikai professzor; könyvük a házasság talán legkonzisztensebb védelme. Megközelítésük alapja, hogy nem a homoszexualitás ellen írnak, hanem a hagyományos házasság mellett állnak ki.

Írta: Gyarmati Orsolya,

Vallási és a hagyományra hivatkozó érvek nélkül fogja pártját a férfi-női házasságnak három amerikai professzor; könyvük a házasság talán legkonzisztensebb védelme. Megközelítésük alapja, hogy nem a homoszexualitás ellen írnak, hanem a hagyományos házasság mellett állnak ki.


Itthon még nem került a közéleti viták középpontjába az azonos neműek házassága, Magyarország a világ azon túlnyomó többséget kitevő államai közé tartozik, amely elfogadja, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. 2009. július 1-jétől azonban nálunk is létesíthetnek bejegyzett élettársi kapcsolatot az azonos nemű párok. A liberális jogvédők pedig rendszerint arra hivatkoznak például az új alkotmány házasság-definíciója ellen, hogy az európai „jogfejlődési tendenciák”  a melegházasság elfogadása felé mutatnak.

Így aztán talán a hazai érdeklődők számára is hasznos lehet Sherif Girgis, Ryan T. Anderson és Robert P. George rövid, alig több mint száz oldalas, szellősen szedett, könnyen olvasható kötete. Az azonos neműek házasságát ellenzők fejéhez ugyanis gyakran vágják hozzá, hogy „nincs helye vallásos érveknek ebben a vitában”. Függetlenül attól, hogy ez a tétel vitatható, hiszen miért ne lenne helye akár vallásos érveknek is, a kötet kifejezetten tartózkodik a vallásos, illetve (egy-két mondatot leszámítva) a hagyományra hivatkozó érvek citálásától.

Mindez összhangban van az Egyház azon meggyőződésével is, miszerint a férfi-női házasság elismerése, mint az egyetlen lehetséges házassági forma, egyáltalán nem igényel istenhitet, vallási meggyőződést, mivel az a természettörvény hatálya alá tartozik, azaz józan ésszel felismerhető igazság, ami emberi természetünkből adódik.

A szerzők a házasság három szemléletét különböztetik meg. Az első – hagyományos látásmód – szerint a házasság egy teljeskörű, mindenre kiterjedő szövetség (comprehensive union), amelyben a házasfelek testileg és lelkileg egyesülnek. Ez a kapcsolat a beleegyezéssel kezdődik és a szexuális kapcsolat bélyegzi meg. Ez a teljeskörű szövetség önmagában is értékes, ám ami miatt az államnak fontos, hogy jogilag elismerje, az a gyermekek jólétének a fontossága. A házasság ezen szemlélete a gyermekáldást helyezi a házasság középpontjába (conjugal view). A harmadik szemlélet viszont, amelyet a szerzők revizionistának neveznek, pusztán érzelmi kapcsolatnak tarja a házasságot.

A „teljeskörű szövetség”-et , amelynek lényege egymás kiegészítése, csak két különnemű ember tudja létrehozni. Az érzelmeket középpontba helyező nézet ugyan semmi olyan specifikusat nem mond, ami csak a homoszexuális párokra volna jellemző, hisz a különnemű házasfeleket is jellemzi az érzelmi kapcsolat, ám ez nem különbözteti meg őket a homoszexuális pároktól. A szerzők szerint viszont, mivel a „teljeskörű szövetség”-re csak egy férfi és egy nő képes, ezért a revizionista nézet nem a házasság fogalmának kiterjesztését, hanem újradefiniálását jelenti.

A kötet érvelése abból indul ki, hogy a házasság objektív struktúra, mely a legjobban szolgálja ezt a kapcsolatot és céljait, a gyermekvállalást és a családi életet, így örök és kizárólagos elköteleződést jelent. A férfi-női házasság a legmegfelelőbb keret a testileg és lelkileg egészséges gyermekek felnevelésére. Ezt a szerzők számos kutatás idézésével is alátámasztják, amelyek mind rámutatnak: az egyszülős, élettársi kapcsolatban elképzelt és más „családmodellek” sokkal kevésbé alkalmasak a testileg és lelkileg egészséges gyermekek nevelésére, mivel ezekben nagyobb eséllyel, gyakrabban, jobban sérülnek a gyermekek.

Az egyenlő dolgokat egyenlően kell kezelni, az egyenlőtleneket pedig egyenlőtlenül – ez az igazságos. Mind a házasságra, mind más kapcsolati formákra nézve veszélyes volna, ha a házasságot újredefiniálnánk – írják a kötet szerzői.

Akik csupán érzelmi kapcsolatnak képzelik el a házasságot, azok csak az érzelmek intenzitásában különböztetik meg más kapcsolatokról, ami téves nézet. Az érzelmek ráadásul jönnek-mennek, és magánügynek számítanak, ezért érzelmi alapon semmi szükség arra, hogy az állam elismerje a házasságot. Az azonos neműek házassága mellett érvelők rendszerint valamiféle igazságtalanság megszüntetésére hivatkoznak. Az ő logikájuk alapján azonban, ha bevezetnénk az azonos neműek házasságát, akkor ugyanazzal a logikával be kellene vezetnünk a csoportos házasságot (ahogy Brazíliában már volt bíróság, amely elismert ilyet) és a házasság más „formáit”. A házasság akármilyen definíciója kizár valakiket-valamiket ebből a kapcsolattípusból, s imigyen „egyenlőtlenséget” teremt – igaz ez a azonos neműek házassága mellett érvelők revizionista nézetére is.

A revizionista nézet több ponton sem tudja alátámasztani saját álláspontját.  Egyrészt eszerint a házasság csak az érzelmek intenzitásában különbözik a barátságtól (azaz tulajdonképp annak egy fajtája). A barátság azonban nem járul hozzá a közjóhoz olyan struktúrált módon, ahogy a házasság, és így semmi értelme annak, hogy a baráti kapcsolatokat elismerje az állam. Ha a szex ezen érzelem kifejezője, és emiatt fontos, mármint az állam szempontjából, akkor azt fel lehet cserélni akármilyen más, kapcsolatos összetartó és kifejező tevékenységgel. Hogy a szexuális együttlét miért különleges más együttléthez képest, azt csakis a gyermekáldásra hangsúlyt helyező szemléletmód (conjugal view) tudja megválaszolni. A revizionista nézet nem tudja megvédeni a kizárólagosságot sem (sőt sokszor nem is akarja). A kötet kiáll a válás megkönnyítése ellen is.

A három szerző szerint ha elvetjük az első és második nézetet, és revizionista módon közelítünk a házassághoz, akkor nincs logikailag igazolható határa bármilyen és bárkik közt létrejövő kapcsolat házasságként való elismerésének, azaz a fogalom kiürül, formátlanná válik, és megmagyarázhatatlan lesz, miért is kellene különleges elbánásban részesíteni a házasságot. Azaz a revizionista nézet nem tud koherens védelmet felmutatni.

Nem tisztünk kifejteni (és helyünk sincs rá) a könyv teljes érvrendszerét. Azonban mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az kitér a házasság és az állam viszonyára, kifejtve, miért érdeke az államnak elismerni a házasság hagyományos formáját. Felteszik azt a kérdést is: a házasság vég nélkül alakítható?

A kötet szerint ha redefiniáljuk a házasságot, akkor nem csak a házassági kötelék jelentőségét és erősségét csökkentjük, de más kapcsolattípusokat (például a barátságot) is gyengítjük vele. Ráadásul az államnak egyszerűen nincs joga újradefiniálni a házasságot. A revizionista nézet emellett a vallásszabadságot is veszélyezteti, amelyet számos példával támaszt alá a kötet (a hagyományos nézetet vallók kirekesztése, kriminalizálása).

Külön érdeme a három szerzőnek, hogy kitérnek több, az azonos neműek házassága mellett érvelők által megdönthetetlennek ítélt érvre is, így a meddőségre (eszerint „ha a gyermekáldás fontos, akkor ne csak a melegek, hanem a meddők se házasodhassanak”); a „fajközi házasság” egykori tiltására; és a „konzervatív ellenvetésre”, miszerint a konzervatívoknak támogatnia kellene a melegházasságot, mivel az elősegítené az ilyen „párkapcsolatok” stabilitását. A kötet mindegyik kifogásról kimutatja, miért tarthatatlan.

Sherif Girgis-Ryan T. Anderson-Robert P. George: What is marriage? Man and Woman: A Defense. Encounter Books, New York-London, 2012.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Biztonságos? Etikus? – Gyógyszerkísérletek gyerekeken

A gyerekek klinikai kísérletekben történő részvétele hosszú évtizedek óta hatalmas vitákat vált ki világszerte, hiszen olyan témáról van szó, amely...

Close