Útikalaúz házasulandóknak

Az esküvői készülődés fontos mozzanata, amikor a pár kiválasztja, hogy milyen idézet szerepeljen a meghívón. Mi a Tárkány Művek dalának egy sorát választottuk: „Arcomba az arcod vésted”. Tapasztalataink szerint nem csak simogató elfogadásra van szükség, hanem olykor kemény munkára is, hogy a gondolatainkat, világlátásunkat a másik „arcába véssük”.

Ekkor már nem tudom csak az én szememmel látni a világot. Nagyon érdekes és mély élmény ez, mely már túlmutat a lángoló szerelem érzésen. Sokan azt gondolják, hogy az együttjárás csak a jóleső érzésekről, szerelmes pillantásokról, mindenben egyetértésről szól, és ha ez mégsem így van, rögtön azt gondolják, hogy „valami nem működik”. Holott ez izgalmas, de olykor kemény munka, amelyet tanulnunk kell, és épp ez az együtt tanulás ad biztos gyökereket a közös élethez.

Az első, legfontosabb tapasztalatot a házasságról a szüleinktől kapjuk. Ez egy olyan meghatározó „örökség”, amellyel meg kell tanulnunk bánni.  Manapság egyre kevesebb az olyan szerencsés fiatal, aki teljes családban nő föl, és a szülei kapcsolatát követendő példának tartja. Gyakran halljuk azt a mondatot, hogy „nem érdemes megházasodni… nézz körül, hány olyan párt látsz még, akik boldogok együtt?” Mivel egyre kevesebb olyan házasságot látunk, amelyet érdemes követni, a kapcsolatban élést, a házasságot ma méginkább tanulni kell. Sokan a sodródást választják. Sodródást egyik kapcsolatból a következőbe, egyik érzésből a másikba, egyik hibából az újabba. A társadalom igyekszik a fiatalokat felkészíteni az életre: „egy nyelvvizsgával még nem mész semmire! Tanulj keményen! Légy hatékony!” Egyre gyakrabban hallunk a tudatosság, a következetes döntések fontosságáról. Energiatakarékos izzót veszünk, biciklivel járunk autó helyett, listát írunk a bevásárláshoz – miért ne tennénk hasonlóan a párkapcsolatunkban is? Hiszen ez a döntésünk életünk talán legfontosabb döntése.

Egy kapcsolat elején vágyunk arra, hogy valami jelet kapjunk: igen, ő az az ember, akire eddig vártunk! Állj meg, ne keress tovább! Ez azonban valójában a kapcsolat halálát jelentené. Kihunyna belőle a láng, amely képes éltetni, és fizikai, érzelmi tespedés venné át a helyét.

Nemrégiben egy 22 éves lány párkapcsolati problémáival fordult hozzánk. Egyik kapcsolata jön a másik után, így képtelen valódi, mély elköteleződést kialakítani. Kértük, meséljen a szüleiről, csodálkozva kérdezett vissza, hogy ez miért fontos. Elmondta, hogy neki a legfontosabb a párválasztásban, hogy azt érezze, szerelmes a választottba. Ám úgy tűnik, a szerelem bármennyire nagyszerű és felemelő érzés, önmagában nem elég a boldog társkapcsolathoz. Sőt, gyakran tévútra vihet! Fontos, hogy megtaláljuk „mesterünket”, aki vezet minket az úton. A mestereink lehetnek a szüleink, egy jó könyv, bölcs élettapasztalatok, vagy nagyon határozott sziklaszilárd értékrend, amelyet mint vezérfonalat követhetünk.

Tévhitek a tartós kapcsolatról

1.      A legnagyobb hiba, amit egyedülálló elkövethet, hogy siet, mert például nehezen viseli a magányt, vagy mert körülötte már mindenkinek van kapcsolata. A legfrissebb párkapcsolattal foglalkozó pszichológiai irodalom szerint 70%-nál nagyobb az esélye, hogy nem fognak elválni azok a párok, akiknek a házasságát legalább két év ismerkedés, és 6–10 hónapos jegyesség előzi meg. Persze nem csak az idő függvénye, hogy a házasság mennyire lesz sikeres, és a benne élők mennyire érzik magukat elégedettnek, hanem hogy ez alatt az idő alatt minőségi időt töltöttek-e együtt, vagyis fontos élethelyzetekben megismerték-e egymást.

2.      A megismerés nem együttélést jelent. Sok pár a házassági elköteleződés előtt összeköltözik, mondván, hogy ebben a „majdnem-házasságban“ lehull a lepel, és valódi arcát mutatja a másik. A fontosabb, modern pszichológiai kutatások azonban egyetértenek abban, hogy az együttélés jelentősen csökkenti az esélyét, hogy a házasság sikeres lesz. A két fajta együttélés csak látszólag ugyanaz, valójában a kapcsolat dinamikája, a tudattalan motivációk és érzelmek teljesen mások.

3.      A párok sokszor becsapják önmagukat és egymást azzal, hogy kapcsolatuk már olyan mély, hogy eljött az ideje a szexualitásnak is. Fontos megérteni, hogy házasság előtti szexualitás egészen mást jelent a nő és mást a férfi számára. A nő számára a szex visszajelzés a kapcsolatról, mely azt a látszatot tükrüzi, hogy ebben a kapcsolatban már helye van a szexualitásnak, vagy arra vágyik, hogy helye legyen. A férfi számára ellenben a szex bizonyíték önmaga számára, hogy sikert ért el a kapcsolat intimitásában, és ezt a nőt „megnyerte“. A házasság előtti szexuális élet igazán nehéz próbája a valódi társ megtalálásának.

4.      Sokat hallunk róla, a gyakorlatban mégis ritkán vesszük tudomásul, hogy a megismert hibák nem fognak eltűnni. Sőt, ezek a házasságban felerősödnek. Ráadásul olykor az egyik fél elhiszi, hogy alapjaiban meg tudja változtatni a másikat, és szinte biztosan csalódik.

5.      Az is megfontolandó, ha a családunk, barátaink óva intenek a kapcsolattól. Természetesen gondosan meg kell válogatni, hogy melyek azok a tanácsok, melyekben valóban bízhatunk, de az esetek döntő többségében szüleink és közeli barátaink ismernek minket, és a legjobbat akarják nekünk.

A cikk a Képmás nagazin 2013 márciusi számában jelent meg.