Környezettudatos népi építészet

A Tiszahát paraszti világa, egyáltalán a paraszti kultúra többünket is foglalkoztat a Nem Art Decor írói közül. Az ésszerűségre, a formatervezésre, praktikusságra újra és újra rácsodálkozunk.

A Tiszahátról szóló cikkünkhöz kapcsolódik Kara László építész egy korábban megjelent írása*, amely a parasztházak építészetét ismerteti meg alaposabban.

Környezettudatos népi építészet

A környezettudatos építés egy járható, mai útját vázoltam fel. A környezettudatos építésnek azonban nagy múltja van: az építkezések egészen a 20. század közepéig – mai szóval élve – ökológiailag fenntarthatóak voltak. Erre népi építészetünk emlékei a legjobb példák. A népi építészet és a népművészet ismerete  segít visszatalálni gyökereinkhez. Hagyományaink híján jellegtelen, csak a divatnak megfelelő és múló értékű házakat építhetünk.

Tájolás, tornác, padlás

A népi építészet sajátos vonásainak kialakulásában meghatározó szerepet játszottak az éghajlati és táji adottságok. Ezek szabták meg az időjárás viszontagságai elleni védekezés mértékét, határozták meg a felhasználható anyagok és szerkezetek alkalmasságát, formáját.
A nálunk jellemző csapadékos időjárás miatt a vízelvezetést biztosító, két irányban azonos lejtésű és hosszúságú, leggyakrabban 45°-os nyeregtető terjedt el.

A napsütés és napjárás döntően befolyásolta az épületek tájolását. A kedvezőtlenebb, jellemzően északi telekoldalra építették a házat, északi falát általában ablak nélkül, hogy a ház a déli oldali kert felé nyíljon. Így délről kaphatott fényt és benapozást. A nyári árnyékolásról a túlnyúló tető gondoskodott, ez télen mégsem akadályozta az alacsonyabb szögben álló nap sugarainak bejutását. Kevés nép építészetében található átmeneti tér ház és udvar között, ami fedett, oldalról nyitott, csapadéktól, széltől védett. A magyar parasztház viszont gyakran tornácos. A tornác a munkavégzés, a tartózkodás és a tárolás helyéül is szolgált, ugyanakkor szerepe volt a hővédelemben. Később a beüvegezett verandák napterei már a szoláris építészet előzményeivé váltak. A beépítetlen padlású magastetők is növelték a ház komfortját. Télen a padláson tárolt széna hőszigetelte a házakat, nyáron az átszellőző padlás hűtötte a házat és elősegítette, hogy a tetőn esetleg bejutó csapadék felszáradjon, mielőtt a szobákat áztatta volna. A mai beépített tetőterek szárazak az alátétfólia miatt, nyáron mégis elviselhetetlenül melegek. A meghatározó szélirány hatással volt a telek beépítésére. Falun a fésűs, oldalhatáron álló beépítés különféle változatai terjedtek el, ahol a házak, mint a fésű fogai váltakoztak a kertekkel. A tanyákon körülépített udvarok védtek az erős szél ellen, a levegő mégis át tudta járni a teret.