13 felnőtt dolog, amit kislányként alig vártunk

„Majd ha én is nagy leszek…!” – ki ne érezte és gondolta volna legalább egyszer így gyerekkorában, valami nagyon izgalmas és áhított, de tiltott dolog kapcsán?! A Huffington Post összeszedte, mik azok a “felnőttes” dolgok, amikre kislányként mindenki annyira vágyik, és csak felnőtt fejjel jövünk rá, hogy akkoriban kicsit talán túlértékeltük a jelentőségüket vagy a menőségüket. Hajtás után felnövünk.

Kosztümöt hordani olyan menő!

Ugye, ön is alig várta, hogy csini kiskosztümöt, szűk ceruzaszoknyát és blúzt hordhasson munkába járáshoz? Ezek tényleg remekül néznek ki, de viselni valójában eléggé kényelmetlen őket – sajnos. És igen, néha mi is visszasírjuk azokat az időket, amikor még nyugodtan hordhattuk a (gyerekkorban még gyűlölt) cicanadrágot kötényruhával anélkül, hogy bárki is beszólt volna az öltözetünkre.

Nem akarok lefeküdniiii!!

Melyikünk ne szeretett volna fent maradni sokáig, amíg a szülei is? Mindenki arról ábrándozott esténként, hogy a nyolcórás lefekvés helyett akár egész éjjel fent lehessen, ahogyan a „nagyok” is. Felnőttkorban persze, amikor már senki nem írja elő, hogy hánykor is kellene lefeküdni, legtöbbször este kilenckor már boldogan másznánk az ágyba egy jó könyvvel a kezünkben – de persze a hazahozott munka, vagy a gyerek, vagy a még lejáró mosás kiteregetése, esetleg egyéb, “felnőttes” kötelezettségek nem engedik. Tényleg fölösleges volt a korai fekvés miatt vigasztalhatatlanul búslakodni gyerekkorban, most bezzeg néha mit nem adnánk érte!

Én is kérek kávét!

Igaz, a hercegnőket és a rajzfilmfigurákat ritkán látni kávézni, a felnőttek filmjeiben viszont rendre megjelenik az elegáns, nagyvilági, kávét szürcsölgető díva – arról nem is beszélve, hogy első számú példaépeinket, a szüleinket is láttuk, hogy ezzel az itallal vértezték fel magukat az újabb napra reggelenként. A legtöbb gyerek ilyenkor könyörög egy kortyért, és mivel ez tiltólistás cucc, marad, sőt egyre fokozódik a sóvárgás iránta – legfeljebb egy kiskanálnyi kávéba merített kockacukrot kap (és ez bármilyen undorító is, a gyerek ilyenkor kidüllesztett mellel érzi felnőttnek magát). A valóságban, felnőttként ugyanakkor mi a helyzet? Az irodában a kávéautomata pocsék kávét ad, a büfében szintén ihatatlan a fekete, ha meg otthon kávéznánk, az korántsem valami elegáns, ráérős díváskodás lesz, mint a filmekben, hanem bedagadt szemű, kócos harc az életért, közvetlenül a reggeli rohanás előtt. Mi is a jó ebben?!