20 kérdés, amitől falra mászol szülés után
A terhesség alatt már megedződsz, ha az akkor sorjázó kérdések és megjegyzések kereszttüzében is sikerül normális tartományban tudni a vérnyomásod. Aztán szülés után jön az újabb roham. Posztnatális okosságok a nagyérdeműtől.
Van elég tejed?
Mikor adsz már neki teát/almalevet/hurkát? XY már három hónaposan kapta ezeket!
Egy igény szerint szoptatott babának nem kell az anyatejen kívül semmit adni hat hónapos koráig, a hozzátáplálást is elég bőven utána elkezdeni, hogy megtanult biztonsággal ülni. Az emésztőrendszere is fejletlen, a legjobb számára az anyatej. És tudom, hogy úgy is felnőtt egy halom ember, de a tudomány jelenlegi állása szerint ez most a legideálisabb neki.
Veletek alszik? Soha többé nem fogod kirobbantani a hálótokból!
Tudtad, hogy ez az egyik legelavultabb nézet, amit még a régi vágású (szak)emberek hangoztatnak? A babának ránk van most szüksége, mert kilenc hónapig együtt lélegeztünk, a testközelség ad neki biztonságot. Alszunk eleget külön, és amíg ez mindenkinek megfelel – az apját is beleértve – így is marad.
Miért sír? Mi a baja? Ugye nem veszed fel már megint?
Kicsi, fejletlen az emésztő- és idegrendszere, anyahiánya van, fáj a hasa, túl sokan vagyunk körülötte és nem szeret idegenek kezében lenni… De igen, felveszem, megdajkálom, megszoptatom, mert szüksége van rám. Egy csecsemőt nem lehet elkényeztetni.
Tápszerezel? De ugye tudod, hogy ez a könnyebbik út?
Ugye tudod, hogy ez az a kérdés, amit nagyon rosszul tettél, hogy feltettél, mert nagyon fájó pontra tapintottál? Mindent megtettem, hogy legyen tejem, én sajnálom a legjobban, hogy így alakult. Ne bánts érte!
Elég nyúzottnak tűnsz, pihensz eleget?
Kétóránként szoptatok, közben a háztartást is vinni kell, van egy nagyobb gyerek is a láthatáron, természetesen minden reggel fitten, frissen pattanok ki az ágyból!
