A biztos recept, avagy: hogyan változtass gyereked viselkedésén öt nap alatt?
Szoktatok kiabálni, fenyegetőzni, hogy a gyerek megtegye, ami épp a feladata lenne? Bűntudatot éreztek utána? Tartjátok magatokat ahhoz, amit ígértek? Előfordul, hogy tiszteletlenek veletek? Igyekeztek mindentől óvni őket? Ha bármelyik kérdésre igennel válaszoltatok, a Péntekre új gyerek című könyv nektek szól , és nem kevesebbet ígér, mint hogy ez a kötet lesz a válasz az imáitokra…
Szoktatok kiabálni, fenyegetőzni, hogy a gyerek megtegye, ami épp a feladata lenne? Bűntudatot éreztek utána? Tartjátok magatokat ahhoz, amit ígértek? Előfordul, hogy tiszteletlenek veletek? Igyekeztek mindentől óvni őket? Ha bármelyik kérdésre igennel válaszoltatok, a Péntekre új gyerek című könyv nektek szól , és nem kevesebbet ígér, mint hogy ez a kötet lesz a válasz az imáitokra…
Az bizonyos, hogy a szerző, Kevin Leman nem szűkölködik önbizalomban, hiszen garantálja, hogy könyve „meghozza a varázslatos fordulatot” és „kifogja a szelet” a gyerekek vitorlájából azért, hogy mi, szülők magunkhoz ragadjuk a kormányrudat.
Természetesen ez a kissé harcias hozzáállás csupán a jó öreg amerikai mesterfogások egyike, a könyv hatalmas siker a tengerentúlon, ahol a pillanatok-alatt-hatalmas-eredmény típusú kiadványok a mai napig töretlen népszerűségnek örvendenek.
Mi azért kicsit szkeptikusak vagyunk az öt napos projekt sikerességét illetően, de nézzük meg, mit is ígér a szerző e rövidke időintervallum alatt.
Leman alaptézise, hogy a gyerekek úgy gondolják, nekik „minden elképzelhető jó kijár anélkül, hogy bármit is tenniük kellene érte.” A kérdés csak az, vajon mi hogyan reagálunk a különböző helyzetekre, legyen az duzzogás, hiszti, követelőzés, tiszteletlen viselkedés, vagy közöny. És itt bújik elő a nyuszi Leman varázskalapjából, miszerint nekünk, szülőknek nem az a dolgunk, hogy mindenáron boldoggá tegyük a gyerekeinket, és kiskapukkal, felelősségátvállalással megkímélni igyekezzünk őket az élet nehézségeitől.
Hétfő
Az első lecke tehát, (hétfőn) hogy ha a gyereket épp leszidnánk valamiért, ne tegyük: helyette fogjuk magunkat és fordítsunk hátat, majd menjünk a dolgunkra, és várjuk meg, hogy a gyerek magától jöjjön utánunk, értetlenkedve az új helyzeten. (A könyvben egy négyéves kisfiú csúnyán beszél az anyukájával, de utána magától értetődően várja, hogy megkapja szokásos csokis sütijét tejjel.) A gyermek tehát kérdőn néz, anya pedig egy rövid mondatban összefoglalja, hogy mivel nem beszélt szépen, nem kapja meg, amit szeretne. A kicsi sírva fakad, bocsánatot kér, megölelik egymást és az anyuka megnyugtatja a gyereket, hogy nagyon szereti. Ezután a kisfiú ismét felteszi a kérdést, hogy most már megkaphatja-e az annyira vágyott finomságot, ám itt jön a nagy csavar: nem! Konklúzió: a következetesség nagyon fontos, valamint az is, hogy a gyerek megértse, hogy tetteinek következményei vannak.
Kedd
Kedden azt a már jól ismert elvet vesézzük ki, miszerint alapvetően nekünk, szülőknek kell változtatnunk hozzáállásunkon, ha azt szeretnénk, hogy gyerekünk változzon. Egy olyan mondattal, hogy „a boltban nincs hiszti, megértettétek?” valójában azt üzenjük nekik, hogy szerintünk úgyis rosszak lesznek, ha pedig ezt „várjuk” tőlük, ők mindent el is fognak követni, hogy megfeleljenek ennek az elvárásnak. Leman sikertaktikája a következő: hagyjuk, hogy az élet maga tanítsa meg a leckéket gyerekeinknek, ne zsigerből , hanem megfontoltan cselekedjünk és reagáljunk, és amíg a gyerek nem tette meg, amire kértük, ne lépjünk tovább. Leman szerint nincs szükség sem szidásra, sem ismételgetésre, sem noszogatásra. Egyszer mondjuk csak el véleményünket, azt is nyugodt hangon, és legyünk mindenáron következetesek.
Szerda
Szerdán a hosszú távú előregondolkodás előnyeiről tanulhatunk: el kell képzelnünk, milyennek szeretnénk látni magunkat és gyerekeinket 5, 10, 15 év múlva. Ehhez kapcsolódóan ismerhetjük meg a három szülőtípust: az engedékenyt, a tekintélyelvűt és a következetest/ felelősségteljeset. Nyilvánvaló, hogy csak ez utóbbi képes arra, hogy hagyja, hogy a gyerek is hozzon döntéseket, és az élet legyen a legfőbb tanítómestere.
Csütörtök
Csütörtökön a gyerek iránti tisztelet fontosságát taglalja a szerző, s a tisztelet nem udvarias hangnemet jelent, hanem azt, hogy ami a gyermek dolga, azt hagyjuk, hogy ő végezze el, a „hagyd, majd én megcsinálom helyetted” csak azt erősítik a kicsiben, hogy nem elég jó, ügyes, rátermett. Ajnározás helyett bátorítsuk, és mindig az ő szintjéhez képes a lehető legjobb teljesítményt várjuk el tőle, de semmiképp nem úgy, hogy túl magasra tesszük a mércét. Mindez az egészséges önbecsülés megalapozásához járul hozzá, amelynek három pillére az elfogadás, az összetartozás érzése és az önbizalom.
Péntek
És végre itt a péntek, amikor áttekintjük a „haditervet” , ismét hangsúlyozzuk a következetesség, a megfontoltság, a fenyegetőzés elhagyása, a nyugalom megőrzése és a derűlátás fontosságát, majd „sztrájkba lépünk”, azaz szakítunk korábbi reakcióinkkal és megszűnünk gyerekeink rabszolgái, avagy törzsőrmesterei lenni. (Természetesen ez a két szélsőség, nem a nagy átlag!) Azt azért kicsit erősnek érezzük, hogy a sztrájk alatt nem készítünk a gyerekeknek ebédet és nem keltjük fel őket reggel abból a megfontolásból, hogy így majd rájönnek, milyen jó volt nekik eddig. Azaz rossz, mert nem is az a jó, amiről azt hiszik, hogy jó…
Tanácsok A-Z-ig
A könyv második fele „bombabiztos akciótervet” kínál specifikus esetekre, mint az ágybavizelés, az ajtócsapkodás, a veszekedés, az árulkodás, a bolti hiszti, a csúnya beszéd, a hazudozás. Nos, ezekkel a tanácsokkal időnként picit nehéz azonosulni, ezért talán az a legjobb, ha a könyv által kínált ötletek közül az olyan, alapértékeket hangsúlyozókat fogadjuk meg, mint a tisztelet, az önbecsülés, a szeretet.