A művészet és az élet szerves kapcsolata

Három nagy élményem az utóbbi hónapokban: az Iparművészeti Múzeum Art deco és modernizmus kiállítása, az új Postamúzeum és a Gödöllői művésztelep újra felfedezése. Kronológiában az utóbbival kéne kezdenem, de az Art deco-t veszem előbbre, mert a kiállítás november 11-ig még megtekinthető, és mindenképpen szeretnék ehhez kedvet csinálni nektek egy kis ajánlóval*.

Egy szombati napon részt vettünk a múzeum által szervezett, szitázást oktató kis kurzuson. Inspiráló volt! Azonnal beindult a fantáziánk, az enyém egészen a textilfestésig szárnyalt, a férjem maradt a vagány pólóinál, amelyekből már eddig is született pár nagyon eredeti darab. A megváltott jegyen aztán megnéztük az Art deco-t. Óriási élmény! Nagyon szeretem az első világháború utáni korszak sajátos tárgykultúráját, amely a Bauhaustól az art deco-n át az eklektikát és a népies irányzatokat is jelenti. A kiállítás kifejezetten a lakásművészetre összepontosít, és sorban bemutatja a kor neves művészeit. A legnagyobb élmény a máig fiatalos, könnyed és friss, új szemlélet- és gondolkodásmód volt, amit a tárlat bemutat. Az a modernség, újító bátorság, ami a kor művészeit jellemezte.

A magyar művészet akkorra levetkőzte az akadémikus historizmust, sőt a Kiegyezés után nagy lendülettel kereste saját új irányait. Hatott rá az Arts and Crafts mozgalom, olyannyira, hogy a Gödöllői művésztelep egyenesen ebből a szellemiségből született (cikk hamarosan!). Míg a századelő képzőművészei Párizs, Róma felé vették az útjukat, az építészek, akik a belsőépítészeti és bútortervezési munkákat is a kezükben tartották, inkább német területen tanultak. Így a Bauhaus és Bécs sokkal közvetlenebb hatást gyakorolhatott a hazai irányokra, és válhatott a feltörekvő, jómódú polgárság újszerűen berendezett lakásainak ihletőjévé.