A természet legjobb apukái

A Popular Science jóvoltából a természetben előforduló különböző apatípusokat- és szerepeket vesszük sorra és mindenkit saját érdemei szerint jutalmazunk!

Csikóhalak

A csikóhalak jellemőzen sekély, trópusi tengerekben élnek. A hímek szerepe – ellentétben az állatvilág nagy részével – rendkívüli az utódok felnevelésében, hiszen ennek a törékeny állatfajnak a férfipéldányai azok, akik testükben kihordják a pici csikóhalakat.

A Természet Év Apukája-díját a “szülésért” kapnák.

Dinoszauruszok

Bizonyos kövületekből a tudósok arra következtetnek, hogy néhány dínófaj valószínűleg tojásköltő volt, s ebben a tevékenységben a hímek is részt vettek pl. az oviraptorok esetében. A kutatók úgy vélik, a nőstények is elkezdtek táplálék után járni, ami azt jelentette, hogy az apukadínóknak is ki kellett venniük a részüket a tojásokon üldögélésből.

A Természet Év Apukája-díját azért kapnák, mert megkönnyítették a nőstények dolgát.

Darwin békája

A Darwin békája veszélyeztett faj Chilében és Argentínában. A hímek apai szerepe az egyik legkülönösebb a természetben: a hímek bizonyos idő eltelte után nyelvükkel összeszedik a petéket, majd lenyelik, pontosabban a hangzsákjukba továbbítják őket, ahonnan a kifejlett kisbékák kb. 60 nap elteltével egyszerűen kiugrálnak.

A Természet Év Apukája-díját azért kapnák, mert előbb lenyelik, majd kiöklendezik saját gyermekeiket.

Kaliforniai egér

Az északnyugat-Mexikóban és Dél-Kaliforniában élő állatfaj esetében is hangsúlyos szerepe van a hímeknek az utódok túlélése szempontjából. A monogámiában élő állatkák nőstény példányai a kicsik világra jöttét követően egy olyan kemikáliát bocsájt saját vizeletébe, ami arra készteti a hímeket, hogy kötelességtudó apaként részt vegyenek a fészeképítésben, a táplálékkeresésben és a kisegerek melengetésében egyaránt.

A Természet Év Apukája-díját azért kapnák, mert gondoskodó apukák, akikre mindig számíthatnak a kisegerek.

Berber makákó

Az Atlasz hegységben és Marokkóban élő majomfaj matriarchális társadalmaában egészen különös az apák és utódaik viszonya: minél több kismajom vesz ugyanis körül egy hímet (függetlenül attól, hogy mindegyik az ő utóda-e), annál magasabb helyet foglal el az illető majom a társadalmi hierarchiában, s annál inkább mutatja, hogy ő az a hím, akivel érdemes párosodni.  

A Természet Év Apukája-díját azért kapnák, mert az apai szerep gyakorlása presztizskérdés náluk.

Óriás vízipoloska

Az édesvízekben honos rovarfajnál a nőstény egy hím szárnyára helyezi el petéit, az apa pedig egészen addig hordozza az utódokat, amíg ki nem kelnek.

A Természet Év Apukája-díját azért kapnák, mert hordozzák a nehéz terhet.

A nagy szarvascsőrű madár

A nagy szarvascsőrű madár hímjei is elkötelezett, védelmező apák. Az Indiában, Délkelet-Ázsiában,  Indonéziában és Nepálban megtalálható madárfaj esetében a párválasztás után a nőstény keres egy odút, beleköltözik, a hím pedig – védendő az anyát és a születendő fiókákat – befalazza párját, csupán annyi rést hagyva, amelyen keresztül – kb. egy hónapon át – táplálhatja a tojót.

A Természet Év Apukája-díját azért kapnák, mert olyan ügyes és bátor helikopter-apukák.

Ember

Végül, de nem utolsósorban díjaznunk kell az ember-apukákat is. Miután egy nő párjaként fogad el egy férfit, és egyesülnek a szerelemben, a nő 9 hónapig várandós lesz. Ezalatt az apa feláldozza magát a kismama kéréseinek oltárán, lelki támogatást nyújt és igyekszik pozitív környezetet teremteni szíve választottjának. A szülésnél ott van mellette és azonnal elkezd gondoskodni és törődni a gyermekről.

Ezen események közben az apák viselkedésben, pszichésen és érzelmileg is változni kezdenek. Erősen kötődni kezdenek gyermekükhöz és elkezdik úgy érezni, hogy itt az ideje változtatni korábbi, gyakran meggondolatlan, kockázatos viselkedési formáikon. Ahogy növekszik a gyermek, úgy tanítanak meg és nyújtanak neki egyre több és több dolgot egészen addig, amíg a kicsi független felnőtté nem válik.

A Természet Év Apukája-díját azért kapnák, mert apa csak egy van!