Az Ön gyermeke elcsalható?

 Egy brit kutatás szerint 90 másodperc elcsalni egy gyereket. A Blikk ennél rosszabb mért: 38 másodperc is elég volt. A helyzetet tovább rontja, hogy Budapesten egy nő mániákusan erre törekszik. Vajon mit tehetünk ellene?

A gyerekek számára más az idegen fogalma, mint a felnőtteknek. Vannak sztereotip képek, amik beépülnek a az okos, figyelmes gyermek fejekbe, de ezt néhány perc ismeretség vagy, hasonlóság felül tudja írni. Ugyanilyen sarkalatos kérdés az érzelmekre való hatás.

Léteznek nagyon jó módszerek arra, hogy a gyerek meg tudja védeni magát az ilyen helyzetekben, az egyik ilyen a jól bevált  a “hogyan azonosítsa magát az idegen” módszer. Ez azonban csak akkor alkalmazható, ha a szülők ismerősének adja ki magát a bűnöző.

Egy jól felkészült bűnöző, azonban tudja, hogy hogyan kell a gyerek bizalmába férkőzni.

De ki az idegen?

Az ovizsaru óta tudják a szülők, hogy egy zárt közösségben megjelenő külső személy – addig ameddig nem tudják, hogy kicsoda valójában – veszélyforrás lehet. Azonban egy nyilvános helyen mindenki idegen. Az első pár percig. Egy 2 gyermekes anyuka így fogalmazta meg: – Ha jobban belegondolok, engem is elcsalhatna egy idegen, pedig én már nem vagyok kisgyerek!

Ugyanakkor létezik egy hatékony módszer, amivel meg lehet tanítani a gyerekeket arra, hogy hogyan ismerjék fel a veszélyforrást jelentő embereket, vagy helyzeteket és ezt a szülőkkel közösen el is lehet sajátítani. Természetesen ehhez tudni kell, hogy a gyerek képes-e felmérni a helyzetet, vagy hogy elmegy-e egyáltalán idegennel.

Erre léteznek valós tesztek, és helyzetgyakorlatok, amivel fel tudjuk mérni a gyerek felkészültségét – korosztály szerint – és hajlandóságát arra vonatkozóan, hogy elmegy-e idegennel, ha valaki megpróbálja elcsalni.