Azért se adom fel!

Időről-időre megtapasztalom, hogy anyának lenni nem könnyű feladat. Gyerek nélkül is alapból ott az a sok házimunka, a családi elintézendők, állandó szervezés-tervezés-koordinálás. Gyerekkel meg ugye mindehhez hozzájön még a gyerek is. Plusz minden, ami gyerekkel kapcsolatos!

Nem panaszkodásképp, de a reklám nem kamu: itt tényleg szó sem lehet betegszabiról, de mégcsak lazsálásról sem. Ági nem oldja meg! És ezzel nincs is a világon semmi probléma! Ki van ez jól találva, nem is azért mondom.

A probléma ott kezdődik, amikor kiderül, hogy a legtöbb, ami a gyerekkel kapcsolatos, az nem más, mint egy komplett ügyességi akadálypálya. Úgy értem tényleg ügyességi. Ahol az olyan béna mamiknak, mint amilyen én vagyok, nagyjából semmi esélyük.

Vegyük például a farsangot. Itt van megint a nyakunkon és itt van vele megint a stressz. Ahogy nő a gyerek, úgy nőnek az igények is. Már nem lehet megúszni a bolti nejlonos készjelmezzel. A béna mamik lemaradása egyre csak nő. És ilyenkor jön a görcs, a gyomorideg és a dac: idén akkor is megvarrom azt a hercegnő jelmezt, ha beledöglöm is! Megveszem az anyagot, bújom az internetet a praktikák és szabásminták után (amiket persze nem tudok olvasni, de ez mellékes, majd lesz valahogy), kigondolom, beütemezem, elkezdem… és a vége mindig ugyanaz: kudarc. Így minden évben marad szemlesütve, fejlehajtva a bolti nejlonos, vagy a gyerek reményvesztett kérlelése a “B” tervhez: “legyél inkább indián, kislányom!”