“Azért sír a gyerekem, mert leszállt mellé egy légy”

Hogy egy kisgyerek mi mindenért képes sírni (hogy ne mondjuk: hisztizni) arról a világon minden szülőnek megvannak a saját történetei. Kicsit olyan ez, mint a jól ismert vicc: ha a nyuszikán nincs sapka, akkor azért veri meg a róka, ha meg van, akkor azért. Egy lelkes, ám apaságában kissé megfáradt férfi, Greg Pembroke fél éve blogot indított Okok, amiért a fiam sír címmel. Az oldal olyan népszerű lett, hogy hamarosan könyv is megjelenik róla.

A blogra feltett fotók pillanatok alatt bejárták a világot és döbbenetes hatást váltottak ki a szülőkből, akik úgy érezték, legalább annyi elégtételük legyen a sokszor érthetetlen hisztisorozatok kapcsán, hogy egy megértő közösséggel osztják meg ezeket a sokszor a legerősebb idegeket is próbára tévő pillanatokat (félórákat? órákat???)

A reasonsmysoniscrying blog ma sok száz képet tartalmaz, amelyeken egytől egyig sír valaki. A blogra felfigyelt egy könyvkiadó is, és felajánlotta Gregnek, hogy kötet formájában is megjelenhetnének a hisztiző kicsikről készült képek.

Így született meg a könyv, amely a legjobb fotókat tartalmazza Greg és sok más szülő gyermekeiról, pontosabban elképesztően szélsőséges reakcióikról… amelyeket tulajdonképpen bármi kiválthat.

A fotók címét mindig az adja, ami miatt éppen eltörött a mécses, ezért aztán a képaláírások között találhatunk olyat,  hogy “Megkért, hogy tegyek vajat a rizsére…és tettem”, “Félbetörtem a sajtot”, “A nagynénje nem engedte, hogy egy fejszével játszon”, “Nincs kint az udvaron a szomszéd kutyája”, “Levette a cipőjét és a zokniját és most fázik a lába”, vagy az olyan drámai események, mint “Leszállt mellé egy légy”.

A könyvpiac telítve van olyan “önsegítőnek” mondott kötetekkel, amelyek folyamatosan arra emlékeztetik a szülőket, mit csinálnak rosszul, miért viselkedik úgy a gyerekekük, ahogy. A Greg ötletéből született könyv azonban nagy megkönnyebbülést jelenthet a kisgyerekes családoknak, hiszen sokszor tényleg teljesen logikátlan és követhetetlen, mi mindenért képes eltörni a mécses egy kisgyereknél.

“Azt hittem, csak az én gyerekem csinál ilyet”…lényegében ez a mondat az esszenciája annak a sokszáz e-mailnek, amit Greg kap fotói nyomán, amelyek láttán világszerte sóhajtottak fel megkönyebbülve a szülők: vannak sorstársaik, nincsenek egyedül az univerzumban hisztiző gyerekeikkel.

“Túl sokat aggódunk és egy kicsit túl komolyan vesszük a gyereknevelést”, nyilatkozta Greg egy interjúban. “Úgy vélem, ha a gyerekek érzik, hogy ott vagy nekik, szereted őket és nem próbálod teljesen elnyomni őket, a kicsikkel minden rendben lesz – akár hallgattak Mozartot az anyaméhben, akár nem…”