Egy fogyatékos testvér szeretetre, empátiára és elfogadásra tanít

A legtöbb gyerkőc érdeklődve tekintget egy fogyatékkal élő gyermek felé, ha találkoznak. Ehhez képest a szülők többsége azonnal elfordítja lurkója fejét és megtiltja, hogy foglalkozzon azzal a “beteg” gyerekkel. Tabuként kezelünk egy olyan témát, amit ha a kicsik megismernek, azt mondják: sokat tanultak belőle.

Ezek a gyerekek tudják milyen az, ha testvérük fogyatékkal él. Szerintük azonban csak tanultak abból, hogy a testvérük másképp látja, érzékeli a világot mint ők.

“Sokat tanultam a testvéremtől, ami nagy kihívást jelentett, de hálás vagyok érte.”

“Egy speciális igényű gyermek megértésre tanít, és elfogadóvá tesz más fogyatékkal élőkkel szemben.”

“Egy fogyatékos testvér mellett felnőni nagyon különleges élmény.”

“Egy egész életen át tanítanak ezek a gyerekek.”

A szülő feladata, hogy merjen beszélni a fogyatékosságról gyermekével. Nem szabad szégyenérzetet és szánalmat keltenünk a csemetéinkben, a társadalomnak megértőnek és elfogadónak kell lennie, de ez rajtunk is múlik. A mi felelősségünk az, hogy a következő generáció ne kívülállóként kezeljen valakit, csak azért mert más, mint az átlag.