Egy mértéktudó ember Hollywoodban

Ez év végén ünnepli hatvanadik születésnapját minden idők egyik legsikeresebb afro-amerikai színésze, a sármos és tehetséges Denzel Washington. Ezt a népszerűséget nem a sztárokat népszerűsítő marketing-tevékenységgel érte el, nem is afféle könnyed, hollywoodi filmecskékkel, vagy botrányokkal tarkított magánélettel. A színész vitathatatlanul sokoldalú tehetsége mellett, sikeréhez mindig is hozzájárult egyedi és erőteljes kisugárzása, melynek belső rugója talán éppen az, hogy mindettől soha nem veszítette el a fejét.

A prófécia valóra válása

A megszerzett bölcsességhez, azonban neki is fel kellett nőnie, ami közben keserű tapasztalatokat is szerzett. Denzel Hayes Washington Jr. a New York-i Mount Veronban született pünkösdista lelkész édesapjától és kozmetikus édesanyjától. A három gyermekes családban ő volt a középső. Az édesapja két munkahelyen állt helyt egyszerre, hogy fenn tudja tartani a családot, ám a szülők elváltak, amikor Denzel még csak tizennégy éves volt. A kamasz fiú egyre többet lógott New York utcáin, és ahogy az már ilyenkor lenni szokott, egyre gyakrabban keveredett bajba. Édesanyja, attól tartván, hogy egyedül nem tudja a fiút féken tartani, és hogy elejét vegye a további problémáknak, végül úgy döntött, hogy egy katonai bentlakásos iskolába küldi. A felnőtt Denzel így emlékszik vissza, a Paradise Magazine vele készített interjújában: „Az a döntés megváltoztatta az életemet. Ha tovább sodródtam volna abba az irányba, aligha éltem volna túl. A haverok, akikkel együtt lógtam, mostanáig együtt véve, kábé negyven évet ültek le fegyházban. Pedig rendes srácok voltak, de az utca bedarálta őket.” Egyszer édesanyja szépségszalonjában téblábolva, meglátta őt egy, a helyi egyházközségükben prófétanőként számon tartott vendég. A hölgy papírt és tollat kért, és ezt írta a papírra: „Prófécia”. Alá pedig, hogy a kis Denzel felnőve, egy napon majd milliókhoz fog beszélni. Washington sokáig a mellényzsebében őrizgette a cetlit. Ma pedig, úgy értelmezi, hogy színészként, a játékával, illetve a szerepein keresztül, valóban milliókat szólít meg.

Szolid sármőr

Ezzel együtt, a színész nem éppen az ideális sztár-interjúalany. Nyilatkozataiban inkább tárgyilagos és lényegretörő. Noha a szakmai elismerések mellett a külsejét és vonzerejét „méltató” rangsorolások és elismerések sokaságával halmozták el, a színész úgy tűnik, nem sokat ad ezekre, és megőrizte józanságát. „Elsősorban színész vagyok, ez a kiindulási alap, nem pedig reklámszakember, miegymás. Az erősségem nem abban áll, hogy eladjak egy „Denzel”-nek nevezett terméket. Az erősségem abban áll, hogy szerepeket játszom, és ezzel remélhetőleg sikerül szórakoztatnom, és valamelyest hatnom az emberekre.” A sztárságról, pedig már húsz évvel ezelőtt így nyilatkozott: „A hírnév bizonyára csapdába ejtheti az embert, ugyanakkor, ha küzdeni próbálsz ellene, úgy tenni, mintha nem lenne, akkor egy másik fajta csapdában találhatod magad. Hiszen már azáltal más emberré válsz, hogy mindenáron tagadni próbálod. Nemrég töltöttem be a negyvenet, ebből az alkalomból a feleségem és én, elszöktünk egy kicsit kettesben. Nem vágytam nagy bulira, vagy felhajtásra. Arra vágytam, hogy egy kicsit elgondolkodhassak azon, mit értem el az elmúlt negyven évben, és mihez akarok kezdeni ezután.” Nyilvánvalóan házassága megőrzése szempontjából sem mellékes ez a hozzáállás. A sztár saját bevallása szerint ő és felesége is eltökéltek abban, hogy fenntartsák a szerelmet a házasságukban, és ezért igyekeznek megdolgozni minden áldott nap.

Folytatás a Képmás magazin májusi számában!