„Én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk”

Az „én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk” dilemmája sok családra érvényes. Napjainkban egyre több család tulajdonképpen két másik megelőző család új formája. Homokba dughatjuk a fejünket a problémák elől, de még jobb, ha ügyesen, fondorlatosan szembenézünk velük.

Márta és Ákos két-két kamaszt hoztak házasságukba. Így egy-egy családi ebédnél bizony érvényesül a papír-forma: a gyerekek összeakaszkodnak. Ilyenkor döntsön jól az „én gyereked, te gyereked, mi gyerekünk” szülője. Tippjeink segítenek az eligazodásban:

Ne dugd fejed a homokba  

Ismerd fel inkább a kihívásokat – zsebpénz ügyek, a szabadidő eltöltése, és azok a fránya pénzügyek. Igyekezzetek pároddal megbeszélni a felmerülő kérdéseket, és tartózkodj a sértődéstől.

Adjatok időt a gyerkőcöknek, hogy megismerjék egymást

Nem feltétlenül jó ötlet addig összeköltözni, amíg gyermekeitek nem ismerik meg egymást. Csak lassan, óvatosan, megfontoltan érdemes összeszoktatni a gyermekeket, nem utolsó sorban így a párodnak is segítesz.

Igyekezzetek közös nevezőre jutni a pároddal

Egyikőtök se erőltessen régi családi mintákat erőltetni a másikra. Mindketten éltetek már házasságban, de nem hozhatjátok ugyanazokat a gondokat ebbe a kapcsolatba is. Különben kezdhetitek elölről építeni az életeteket, és az senkinek sem jó.

Ügyeljetek a gyerek-harcokra, de ne formáljatok véleményt

Nincs olyan testvér, aki nem verekszik. Harcol egymással a biológiai-, a féltestvér-, az adoptált testvér pár. A lényeg, hogy ne vérre menjen, és kedveseddel ügyeljetek arra, hogy senki ne legyen igazságtalanul megbüntetve.

Legyenek rendszeres családi kupaktanácsok

Érdemes a kommunikáció minden lehetőségét kihasználni, azaz beszélgessetek sokat. Ki-ki mondja el a gondját, különben tovább mérgesedik a helyzet. Vonjátok be csemetéiteket is ezekbe a kupaktanácsokba, adjatok nekik is megszólalási lehetőséget. Legyen az akár az „én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk”.