Erős képekben kel életre Kukorica Jancsi örök érvényű meséje

Gyerekkori olvasmányélményből ismerős világ teremtődik újjá a Nemzeti Színház János vitéz című darabjában – ezt ígérik a teátrumban a ma bemutatandó előadásról alkotói. A Vidnyánszky Attila rendezte darab mozgalmassága, erőteljes képi világa teszi a gyerekek számára ma is átélhetővé a vitézzé lett juhászbojtár történetét.

A Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila viszi színre Petőfi művét, amelyet ma mutatnak be az ország vezető színházában. A darab szinopszisa szerint a rendező kettős értelemben is beavató színháznak szánja ezt az előadást: a szereplők zöme kaposvári és budapesti színinövendék, akik számára ez lesz az első jelentős bemutatkozás. Másrészt a rendező egyfajta stáció-dramaturgiával közelíti meg a történetet, hogy a főszereplő próbatételes kalandsorát a mai gyermek-néző is a sajátjának, a hőssé válás hiteles példájának tekinthesse.

A címszerepben Mátray Lászlót, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészét láthatjuk. A művész egy korábbi interjúban beszélt többek között arról, hogy Kukorica Jancsiról nem lehet úgy gondolkodni, hogy a hős mibenlétéről ne elmélkedjünk.  „Jancsit a döntései teszik hőssé. Amikor például ellenáll a kísértésnek, és elutasítja a zsiványok pénzét – ami pedig megoldhatná egész szerelmes küldetését –, az ember ráérez, hogy Petőfi nem alsórendű megoldásra törekszik, hanem egy erkölcsileg is igazolható férfivá válás bemutatására” – fogalmaz a 2010-ben Kaszás Attila-díjat elnyert művész.

A gonosz mostohát alakító Szűcs Nelli  azt állítja egy interjúban, hogy általában nem szereti a negatív szerepeket. Mint mondja, Petőfi költeményét olvasva, az ember ráébred, hányszor tért le az útról, hogy van helyes út, amire érdemes visszatérni. A teátrum stratégiai igazgatója, A. Szabó Magda lapunknak elmondta, hogy noha a János vitéz olvasmányként sokak emléke, de a mű igazi színházi élménye keveseknek adatott meg. „Az előadást látva egyszerre csengenek vissza a hajdan olvasott, ismerős sorok, s bűvölődünk el a színpadon megelevenedő csodavilág képein. Mese, költészet és színház ritkán látható szép találkozása az előadás” – fogalmazott.