Ezeket sose mondd a kismamának szülés után!

Azt tényként kell kezelni, hogy az újdonsült anyukák, akárhányadik gyereküket is szülték, jó pár hétig, hónapig maguk a megtestesült időzített hormonbombák, s úgy járnak-kelnek, mint egy zombi.

Hamarosan nálunk is jön a kistesó, és próbálom már előre felkészíteni magam, hogy a frissen szült anyaként mellbevágónak megélt kérdések, megjegyzések egy cseppet se törjék le a kedvem, vagy éppen ne váltsanak ki haragos indulatot. A lista összeállításában a Parents.com 10-es listája adott ihletet, az általam összeírt listát bizonyára mindenki tudná még folytatni, aki szült már legalább egy gyereket.

Ezért kedves rokonok, barátok, idegenek, most jegyezzétek meg, ezeket a mondatokat tilos egy frissen szült anyukával megosztani, mert könnyen belegázoltok törékeny lelkivilágába.

„Huhh, nagyon rosszul nézel ki. Alszol te eleget?”

„Többet kéne pihenned.”

„Aludj, amikor a baba is alszik.”

Aki nem tudná, egy csecsemős anyukának kevés alvás és állandó szoptatás, fejés, pelenkázás, fürdetés teszi ki minden percét és gondolatát, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ha vannak nagyobb gyermekek, akkor azért őket is el kell látni, foglalkozni velük, netán még főzni, mosni, takarítani is jó lenne. És vajon mindezt mikor máskor tennénk, ha nem éppen akkor, amikor a baba alszik? Mármint úgy, hogy a hogy a három óránkénti szoptatás, az valójában igen gyakran úgy néz ki, hogy a három órából elvisz minimum fél órát az etetés, húsz percet a büfiztetés és tisztába tevés, másik minimum felet utána az, hogy lefejjük a tejet, sterilizáljuk a mellszívót, és a többi. Vajon hogyan legyen szép és üde egy lestrapált anya, akinek az első hetekben egy nyugodt, forró fürdőzés hajmosással kombinálva felér egy komplett wellness hétvégével?

„Te, nem sír ez a gyerek túl sokat?”

„Nincs valami baja, hogy így sír?”

Az újszülöttek sírnak. Ha éhesek, fáradtak, valami mondanivalójuk van, sőt gyakran még akkor is, ha felnőtt ésszel egyáltalán nem tudunk rájönni, miért kell éppen bőgniük. De különösen elsőgyerekeseket nem szép dolog azzal paráztatni, hogy az ő gyerekük többet/hangosabban/kellemetlenebbül sír, mint a többi.

Igen, a babák gyakran bizony torkuk szakadtából képesek erre úgy, hogy több háznyira is hallani lehet. Így nem csoda, ha közvetlen közelünkben ez nagyon hangosnak tűnik. Ilyenkor sajnálhatjuk a szomszédokat, de hát ez van, nyugtassuk magunkat azzal, hogy mi meg egész évben hallgatjuk, ahogy a felettünk lakó faklumpájával jár-kel a lakásban, vagy a szomszéd bácsi hajnali hatkor szereti a füvet nyírni.

„Sokkal rosszabb lesz, ahogy nő.”

Köszi, köszönjük a bíztatást. Éppen, amikor annak örülnénk, hogy képesek vagyunk úrrá lenni a jelenlegi helyzeten, nem kellene még azzal kell rémisztgetni az anyát, hogy ez még csak a kezdet.

„És lányt/fiút akartatok?”

„Nem akartatok volna most inkább egy fiút/lányt?”

„Azért próbálkoztok még, ugye? Hátha az már fiú/lány lesz”.

Mi, akiknek a többedik egynemű gyereke sikeredik, ezekkel a kérdésekkel bizonyára már a terhesség során találkozunk, így nem lepődünk meg annyira. Per pillanat legális keretek között nincs mód a magzat nemének befolyásolására, tehát az lesz, ami lesz. Vannak persze népi praktikák, hókuszpókusz a magzat nemének befolyásolásra, de miért olyan nagy csoda, ha élnek a földön emberek, akiknek ez nem számít annyira? Ha fiú jön, annak örülnek, ha lány, hát annak. Ráadásul mire megszüli az ember azt a gyereket, már el sem tudja képzelni, hogy másikat szeretne.