Farkasok gyermekei: Amala és Kamala legendája

Két fura kislány látható ezeken a régi fotókon: Amala és Kamala, a két bengáli gyerek, akiket a legenda szerint sokáig farkasok neveltek.

A kislányok története annak idején nagy vitát váltott ki. Az őket megtaláló lelkész, Jospeh Amrito Lal Singh egy indiai árvaház vezetője azt állította ugyanis, hogy ő maga szabadította meg a gyerekeket farkascsaládjuktól. Kamala ekkor 8 éves, Amala 18 hónapos volt.

Singh állítólagos naplóbejegyzései szerint – amelynek hitelességét és igazságtartalmát mindig is vitatták – a két lány nem hagyta, hogy felöltöztessék őket, karmoltak és haraptak, ha bárki közeledett hozzájuk, elutasították a főtt ételt és kizárólag négykézláb közlekedtek. Éjszaka voltak ébren, gyűlölték a napfényt és kitűnő volt a szaglásuk, a hallásuk és a látásuk. Leginkább nyers húst ettek, éles fogaik voltak, érzéketlennek tűntek a hidegre és a melegre és félelmen kívül semmilyen más érzelmet nem mutattak. Beszélni nem tudtak. Végül néhány éven belül mindketten meghaltak, méghozzá veseelégtelenségben.

Singh-en kívül senki más nem erősítette meg soha a két lány történetét, s a legtöbb szakember úgy véli: a két gyerek súlyos szellemi fogyatékossággal született, amiért szüleik valószínűleg egyszerűen elhagyták őket.

Egy Serge Aroles nevű orvos végül bebizonyította, hogy az egész történet Singh leleményességének és fantáziájának szülötte: a két gyerek ott élt az árvaházban, Singh pedig azért találta ki a farkaslegendát, hogy pénzt szerezzen az intézménynek, amelynek fenntartása komoly problémákat okozott számára. Az alapos kutatásokól kiderült: Singh gyakran megverte a két kislányt azért, hogy négykézláb mászkáljanak, ha látogató érkezett, ráadásul az is bebizonyosodott, hogy a lányokról szóló naplót 1935-ben írták, hosszú évekkel azután, hogy meghaltak.