„Fogom a kendőt, és hívom a mentőt”, avagy köpjük tovább az aranyat
A vizsgán csak annyit kérünk a vizsgázótól, fogalmazza meg újra, de ha kézben a tanúsítvány, akkor tanárok és növendékek együtt nevethetnek az izgalom szülte nyelvbotlásokon. Nézzük, milyen aranyköpések gyűltek össze az elmúlt hónapokban a Megyei Oktatási és Vizsgaközpontban.
A vizsgán csak annyit kérünk a vizsgázótól, fogalmazza meg újra, de ha kézben a tanúsítvány, akkor tanárok és növendékek együtt nevethetnek az izgalom szülte nyelvbotlásokon. Nézzük, milyen aranyköpések gyűltek össze az elmúlt hónapokban a Megyei Oktatási és Vizsgaközpontban.
Íme a legjobb aranyköpések az elsősegély-vizsgán:
- Melyik sérülthöz megy oda először? Amelyik közelebb van hozzám.
- Megnézem, hogy a légútban nincs e valamilyen tárgy.
- Megnézem a torkát, hogy nincs-e benne valami.
- Kétszer nyomást gyakorolok a szájára.
- Orrvérzésnél pillangókötést (parittya helyett) teszek fel.
- Megkínálom vízzel a sérültet.
- Hozzák a féloldalú (félautomata helyett) defibrillátort.
- A csecsemő az apró gyerek.
- A munkába roppant bele a térde.
- Hátra lógatom a fejét.
- Mit tartalmaz az elsősegély láda? Gézzel teli zacskó van benne.
- A sértett (sérült helyett) fájlalja a karját.
- Nem hall és nem hál a sérült.
- Fejbiccentő csont (izom helyett).
- Derékszögbe helyezem a térdeit.
- Stabilizálom (biztosítom helyett) a helyszínt.
- Megnézem, hogy van-e indokolt sérülése.
- A sérült hátát hátra hajtom.
- Kirakom a fényjelzéseket.
- Ha gumikesztyű és fásli van nálunk, az sosem árt.
- A szív sarkától (síkjától helyett) magasabbra emelem a vérző testrészt.
- Szájról szájra lélegeztetést alkalmazok.
- Hogyan kell elhelyezni a mellkassérültet? – kérdezi a vizsgáztató. Nem tudom – válaszolja a vizsgázó. Én most hogyan ülök??? – kérdezi a megoldásra célozva a segítőkész a vizsgáztató. Tökéletesen – válaszolja a vizsgázó.
- A sérültet fejjel lefelé kell fektetni.
- Inkább állva mondanám fel a tételt, mert így a fejembe marad a vér a gondolkodáshoz.
- Mivel kezdi a sérült ellátását? A válasz: – Helyszín, kesztyű, cucc.
- Hogyan fekteti a sérültet? A lábát székmagasságba emelem fel. (A szív síkjánál magasabbra emelem a lábát helyett).
- A sérült fel van spanolva.
- A sérült az autó kormányára van bámulva (borulva helyett).
- A sapkakötés az arcra való.
- Megvizsgálom a sérültet. A földön fekvő ember nem lát, nem hall, nem beszél.
- A mozgatásnál combartériát okozhatunk neki.
- A nyakat amputálom (tamponálom helyett).
- Megállapítom, hogy megbízható a helyszín (biztonságos helyszín helyett).
- A földön fekvő sérülttől megkérdezem: „Uram, Hölgyem, jól van?”
- Az agyrázkódott sérültnek felemelem a kezét.
- Az ember fájdalja a lábát.
- Ha nem jön ki a gyermekből az idegen test, akkor mellé fekszek.
- Hogyan vizsgálja a légzést? Légzéstesztet végzek.
- Szétnézek, hogy stabil e a talaj.
- Mit tesz a felkar sérülttel? Fogom a kendőt, és hívom a mentőt.
- Stresszt kapott az illető.
- Hajszáleres az arca.
- Bőségesen folyik a sérült lábából a vér. Milyen vérzés ez? Súlyos.
- A sérült elvesztette az eszméletlenségét (eszméletét helyett).
- Eszméletlen vesztés.