Ha ügyvédhez mész, ne hagyd otthon a gyereket!

Hála Istennek egyre nagyobb divat a különböző szolgáltatók között gyerekbarátnak lenni.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
adamis
2014. április 19. szabo.daniel

Hála Istennek egyre nagyobb divat a különböző szolgáltatók között gyerekbarátnak lenni.


Egyre-másra nyílnak, alakulnak az egészen különlegesen gyermekbarát helyek. Szinte divat lett a gyerekbarát bankfiók, orvos, bevásárlóközpont, és azt lehet mondani, hogy a példa szerencsére ragadós.

Legutóbb egy ügyvédi irodában – igen, egy ügyvédi irodában – lepődtünk meg, hogy mennyire egyszerűen lehet ügyet intézni a gyerekekkel.

Igaz, dr. Adamis Krisztina csupán egy kicsi, egyszemélyes irodát vezet, ettől még nagyon megsüvegelendő erőfeszítése, hogy az ügyvédhez kényszerülő szülők, nyakukban a gyerekekkel is kényelmesen és normálisan intézhessék ügyeiket, esetleg úgy tudjanak szerződést kötni, hogy közben a papírt nem csokizzák össze a kis bajkeverők.

– Összességében még mindig kevés, azonban szerencsére egyre több az olyan szolgáltató, aki odafigyel a családosokra. Honnan jött az ötlet, hogy gyerekbarátabbá alakítja az ügyvédi irodáját?

– Azt mondhatom, hogy maga az élet adta az ötletet, ugyanis több ügyfelem kisgyermekével együtt jött az irodámba. Legtöbben csak munka után, az esti órákban tudnak felkeresni, elintézni jogi ügyeiket, amikor jó eséllyel már felvették a gyerekeiket az óvodából, iskolából.  A gyerekeket pedig értelemszerűen nem köti le a szerződéskötés. Ahhoz, hogy ők se unatkozzanak, és a szülők is tudjanak a hivatalos dolgaikra figyelni, jó ötletnek tűnt, ha adok nekik papírt, ceruzát, hogy rajzolgassanak. Színes ceruzám azonban nem volt, mivel nem az a tipikus irodai írószer, az egyetlen színes a neonszínű szövegkiemelő volt, így az első rajzok azzal készültek.

– Azóta bővítette a szolgáltatásai körét.

– Igen. Behoztam az irodába egy csomag zsírkrétát, néhány színes ceruzát, tollat. Időközben pedig arra is rájöttem, hogy legfiatalabb „ügyfeleim” jobban értékelik, ha málnaszörppel kínálom őket, mintha csak a felnőtteknek járó teából,  ásványvízből választhatnának. Azóta mindig van nálam valamilyen szörp, most épp málna-, meggy- és bodza.  

– Lesz további fejlesztés is?

– Tervezem: gondoltam, hogy szerzek néhány kisautót, hogy a kisfiúkkal érkező szülők is tudjanak koncentrálni. Eddigi tapasztalataim alapján a rajzolás csak ideig-óráig kötötte le őket – a lányok inkább maradnak ülve –, utána nekiindultak felfedezni az irodát és a hozzá tartozó teraszt, ahol nagyon jól lehet rohangálni, viszont a rengeteg üvegajtó miatt ez mégsem olyan megnyugtató játék.

– Miért fontos Ön szerint ma, hogy egy hasonló szolgáltatás gyerekkel együtt is igénybe vehető legyen?

– Leendő irodámat mindig is úgy képzeltem el és úgy is igyekeztem kialakítani, hogy alapvetően nagyon „emberközeli” legyen: figyelemmel az ügyfelek igényeire, hogy az ügyvédhez fordulás ne feltétlenül egy szükséges rossz legyen, hanem akár kifejezetten jól is érezhessék magukat nálam, miközben persze sokszor valóban nagyon komoly és nehéz élethelyzeteket próbálunk megoldani együtt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy az ügyfélfogadást próbálom az ügyfelek időbeosztásához alakítani, hogy sokszor a jogi tanácsadás nem szorítkozik a jogszabályok ismertetésére, hanem meghallgatom a kliensem szinte egész élettörténetét is, ha látom, hogy megkönnyebbül attól, hogy beszélhet róla és az is, hogy a kisgyerekeket is el lehet hozni az irodámba, sőt, nem egyszer fordult elő, hogy az édesanya félrevonult és megszoptatta a kisbabáját.

– Nem ez az első dolog, ami az ember eszébe jut egy ügyvédi irodáról. Nem adódott ebből esetleg nagyon vicces helyzet?

– Nem emlékeszem ilyenre. Az ügyfelek egyszerűen hálásak, hogy meghallgattam és megnyugtattam őket. A legkedvesebb bókot azonban egy 5 év körüli kisfiútól kaptam, amikor távozóban megkérdezte édesanyját: „Mami, mikor jövünk megint? Olyan jó volt itt lenni!”