Hétköznapi emberek – döbbenetes mondatok

Brandon Stanton néhány éve költözött New Yorkba, ahol az az ötlete támadt, hogy készít legalább tízezer fotót az utca emberéről. A blog, amit elindított a Humans of New York (N.Y.-i emberek) címet kapta. Egy idő után azonban a fotózások során Brandon meg is szólította az embereket, s a fényképek alá írta a rövid párbeszédeket.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2013. június 29. Gyarmati Orsolya

Brandon Stanton néhány éve költözött New Yorkba, ahol az az ötlete támadt, hogy készít legalább tízezer fotót az utca emberéről. A blog, amit elindított a Humans of New York (N.Y.-i emberek) címet kapta. Egy idő után azonban a fotózások során Brandon meg is szólította az embereket, s a fényképek alá írta a rövid párbeszédeket is.


A blogot jelenleg majdnem egymillióan olvassák naponta a közösségi oldalakon. Íme egy válogatás Stanton fotóiból:

“Amikor a férjem haldoklott, azt mondtam: “Moe, hogy élhetnék nélküled?” Ő pedig azt válaszolta: “Fogd az irántam érzett szeretetedet és áraszd ki a körülötted lévőkre!”

“Ha itt végeztem, átmegyek dolgozni egy pizzázóba. A férjem és én főiskolai professzorok voltunk Bangladesben. Könyvelést tanítottam. De egy dollár Amerikában 80 dollárt ér, mire hazaér Indiába…”

“Hazautazom, hogy meglátogassam az édesanyámat.” “Talán születésnapja van?” “Nem, csak szeretem az anyukámat, ő meg szereti a virágokat.”

Ez a kisfiú így kiáltott fel a vonaton utazva: “Idefigyeljen mindenki! Három éves vagyoK” Az anyukám pedig 70!” Erre valaki a kocsi másik feléből visszakiáltott: “Megtudhatnám, milyen arckrémet használ az anyukád?”

“A feleségem 47 évvel volt idősebb nálam.” “47 évvel?” “Igen. Amikor megismerkedtünk, ő 80 volt, én meg 33. A férje abban a nyugdíjasotthonban haldokolt, ahol én dolgoztam és ő minden nap hat órát töltött odabent. Azt mondtam agamnak: Ha valaha tud engem is úgy szeretni, ahogy a férjét, a nekem az tökéletes lesz. Néhány évvel később összeházasodtunk és haláláig együtt is maradtunk. Ha lenne pénzem, filmet forgatnék a történetünkből.”

Egy 16 éves lány naplója. Egy mondat belőle: “Ha Frodó el tudta vinni a Gyűrűt Mordorba, te is fel tudsz kelni reggelenként!”

“Van olyan emléke, ami a gyermekkorát szimbolizálja?” “Valószínűleg az, hogy az ágyamban fekve hallgatom, ahogy a szüleim a barátaikkal odakint beszélgetnek.” “Megváltozott a véleménye azokról a felnőttekről most, hogy már Ön is azzá vált?” “Igen: most már rájöttem, milyen sok nehézséggel küzdöttek.”

“Van olyan pillanat, amit a vietnámban töltött szolgálata alatt mélypontnak nevezne?” “Igen. 30 perccel azelőtt, hogy leszálltunk volna. Amikor a repülő felszállt New Jersey-ben, mindenki kártyázott és nevetgélt. Amikor közeledett a landolás pillanata, a fedélzeten néma csend lett. Mindenki kibámult az ablakon és az életére gondolt.”

“Valami divathétre öltöztél ki?”  “Nem, épp most szabadultam a börtönből. Ezt a vacakot viselem két hete.”

“Soha életemben nem használtam sem mobiltelefont, sem számítógépet.”

“Ő játszik velem.”

 “13 éves korunk óta barátnők vagyunk!”

“Mit szeret a legjobban a feleségében?” “Azt, hogy olyan szexi!”

 “Mi akarsz lenni, ha felnősz?” “Nagyfiú!”