Így nyaralunk mi!

Kisgyerekem, lévén áprilisi születésű, élete első nyarát otthon töltötte velünk a környező utcácskákat járva. A parkok árnyat adó fái alatt hűsöltünk, próbáltuk átvészelni a kánikulát. A júliusi forróság elől azonban már kimenekültünk a betonrengetegből, de nem vitt messzire az utunk, csupán a Duna-parti nagyszülőkig.

A vidéki víkendek sikerén felbuzdulva a következő szezon elején már lázas szervezésbe kezdtünk. Utószezon és belföld párosítás mellett voksoltunk; cél a Balaton déli partja. Apró babaházat béreltünk kis kerttel, kis homokozóval, kis hintával, tényleg megadtuk a módját az első babás nyaralásnak.

Főzésre nem pazaroltam a drága szabadidőt, manónak otthonról hozott ebédet tálaltam, mi pedig urak voltunk, és minden nap beültünk valahová ebédelni, így csak a reggeli és vacsora előállításával kellett fáradnom. Mániákus rettegőként, volt bennem egy nagy adag félsz, vajon az én – egyébként rendkívül kiegyensúlyozott és alkamazkodó-képes lánykám hogyan fog reagálni az új környezetre.

Mi lesz az ebéd utáni alvással?
Meggyőződésem volt, hogy ki fogja hagyni, és akkor jaj nekünk, meg a szomszédoknak! Az éjszakától még jobban tartottam, ezért felkészítettem Apát, hogy ha az első éjszaka nem sikerül jól, manócska esetleg végigordítja, akkor hazajövünk! Punktum!