Ijesztő, vagy kreatív? – gyermekgondozási találmányok a XX. század elejéről

Ablakpárkányra rögzíthető alvódoboz, baba-gázmaszk, sétáltató szerkezet – mindez csak néhány azok közül a találmányok közül, amelyek a XX. század elején a gyermeknevelést és gondozást voltak hivatottak megkönnyíteni. Néhányuk igencsak hajmeresztő…

Alvódoboz, 1916

Az ablakba rögzíthető találmány célja az volt, hogy a kert nélküli lakásokban is alhasson egy jót a friss (?) levegőn a baba. A szerkezetet vaskeret tartotta, s megvédte a kicsit a széltől és a  bogaraktól.

Önműködő bölcső, 1917

Mint a legtöbb újdonsült szülő, Sheldon D. Vanderburgh feltaláló is hamar belefáradt abba, hogy folyamatosan nyugtatgassa síró babáját.  A megoldás: egy házi készítésű bölcső, amelyet egy kis motorral kombinált, amely képes volt mozgatni a babát “tartalmazó” kosarat, ráadásul halk, ketyegő hangja még inkább elősegítette, hogy a kicsi álomba merüljön.

Babatartó doboz, 1917

Vonaton utazni kisabával – sok szülőnek okozott fejtörést. De az emberi kreativitás (?) határtalan: Caleb M. Prather egy “tökéletesen hangszigetelt és hermetikusan zárt” dobozt alkotott, amelyre szerencsére nem felejtett el apró lukakat fúrni, amelyeken keresztül a baba levegőt kapott. Arról sajnos nincs feljegyzés, hányan vették igénybe ezt a csodálatos találmányt…

Baba biciklisülés, 1938

A kormányra szerelhető biciklisüléstől a kerékpár rendkívül instabillá vált, mégis előszeretettel alkalmazták a fémkerettel a járműhöz rögzített alkalmatosságot.

Baba-gázmaszk, 1938

A babák teljes egészében belefértek abba a gázmaszkba, amit a közelgő háború fenyegetésétől inspirálva alkottak meg a franciák, hiszen ekkoriban egy gáztámadás lehetősége egyre nagyobb veszéllyé vált.

UV-monogramm, 1938

Senki nem szeretné véletlenül más kisbabáját hazavinni a kórházból! Az ilyen esetek megelőzésére fejlesztették ki azt az UV-fénnyel dolgozó szerkezetet, amely halványan “beleégette” a babák bőrébe nevük kezdőbetűit. A jelölés néhány héttel később nyomtatlanul eltűnt.

Babasétáltató, 1939

Egy svájci mérnök úgy döntött, elég a fárasztó babasétáltatásból: kitalált tehát egy hosszú falécekkel operáló szerkezetet, amelynek egyik végét saját, a másikat kisgyermeke lábára erősítette, s ezáltal saját lépéseivel irányíthatta a kicsijét, miközben néhány szíj óvta meg a gyereket attól, hogy elessen.  

Biztonsági öv fürdőkádba, 1939

Egy babát, kisgyereket nagy felelőtlenség egyedül hagyni a fürdőkádban, hiszen pár másodperc alatt is történhet tragédia. Carl H. Fischer mérnök egy fém rúd és néhány pánt segítségével igyekezett áthidalni a problémát.