Jankovics: A vizuális nevelést egészen kisgyermekkorban kell elkezdeni
A vizuális nevelést egészen kisgyermekkorban el kell kezdeni. Nálunk alsóban 4 évig fordítanak figyelmet a gyerek vizuális nevelésére, aztán 5. osztálytól már csak a bal féltekét dolgoztatják.
A magyar animációs filmkészítés 100 éves centenáriuma alkalmából a Magyar Művészeti Akadémia a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Pesti Vigadó közreműködésével szakmai konferenciát tartottak a Vigadóban, ahol a MAGYAR ANIMÁCIÓ 100 című filmtörténeti kiállítás március 1-ig várja a látogatókat a Makovecz teremben. Jankovics Marcellt, a Magyar Művészeti Akadémia alelnökét, a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett Kossuth-díjas rajzfilmrendezőt kérdeztük.
– Mire hívja fel a figyelmet ez a kiállítás?
– A magyar animáció egy fantasztikus nemzeti kincs a kezünkben. A magyar animáción belül a hatvanas évek elejétől létezik folytonosság, ekkortól kezdve vált professzionálissá, egyre változatosabbá és gazdagabbá a hazai rajzfilmes világ. Ha minden alkotótól csak egy képet mutatnánk be, még úgy sem fedné le a kiállítás a hőskorszak termését, ahol évente 18-20 óra rajzfilm készült. Bizonyos figurákhoz kötődnek emlékek; a nagyközönség idősebb képviselői még emlékezhetnek a Gusztávra, a Kockásfülű nyúlra, a bábfilmek közül pedig például a Misi mókusra.
– Írt egy 180 oldalas tanulmányt is a vizuális nevelésről.
– Van egy szó, amit gyűlölök, ez a kompetencia. Az anyanyelvnek láttató ereje van. Ha hallok egy magyar szót, megjelenik bennem egy kép is. Idegen fogalom esetében ez nem történik meg. A kompetencia szó körülbelül százszor szerepel a szövegben, legtöbbször kép/esség jelentésben. A képesség ráadásul a kép/zéssel, kép/esítéssel társítható. A másik „kedvencem” az attitűd, ezt is kiveséztem.
A vizuális nevelést egészen kisgyermekkorban el kell kezdeni. Nálunk alsóban 4 évig fordítanak figyelmet a gyerek vizuális nevelésére, aztán 5. osztálytól már csak a bal féltekét dolgoztatják. Fontos lenne ezen a gyakorlaton változtatni. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, arról van szó, hogy az agy bal féltekéje a tartalom, a jobb pedig a forma helye. A nyugati civilizációban az utóbbi működtetése egyre jobban el van hanyagolva, miközben a mindennapokban egyre nagyobb szerepet kap a kép. Amíg egy kínai vagy japán gyereknek 2-3 ezer képjelet kell megtanulnia az íráshoz, amelyet aztán egész életében alkalmaz, s amihez a jobb féltekéjét kell használnia, nálunk szinte csak a tartalmi oldalt töltik, pedig a világ megértéséhez a képes információk fölfejtése és alkalmazása is nélkülözhetetlen. A keleti népek több figyelmet fordítanak erre, azért ilyen jók.
