Lévai Anikó: A szüleimtől tanultam mindent, amit az életről tudni érdemes

Szolnokon, a Soproni Sörfesztiválon vette át jelképesen az Ökumenikus Segélyszervezet (MÖS) azt a 100 millió forintot, amellyel álláskeresők munkahelyhez jutását segíti a Soproni Jóleső Segítség program keretében. Az eseményen Lévai Anikó, a MÖS jószolgálati nagykövete is részt vett, aki Szolnokon nőtt fel. A miniszterelnök feleségét személyes kötődésén keresztül kérdeztük a programról.

 – Itt született, itt nőtt fel.

– Kétségkívül, számomra Szolnok mindenekelőtt a szüleim Rózsa utcai házát jelenti, az udvart, a kertet, ahol felnőttem, és ahova ma is gyakran járok haza, igaz, hogy ma már a nővérem és a családja vár ott, sajnos a szüleim már nem. Odatartozom a Rózsa utcába, hiszen oda kötnek a gyökereim – ott tanultam meg mindent, amit az életről tudni érdemes.

– Milyen érzés visszajönni mint jószolgálati nagykövet?

– Nagyon örülök, valahányszor az Ökumenikus Segélyszervezettel szolnoki programokon vehetek részt: a segélyszervezet lassan a második családommá vált, egy-egy árvíz idején vagy más nehéz időszakban többet látom a segélyszervezeti munkatársakat, mint a gyerekeimet. A legfontosabb segélyszervezeti munkánk, amely Szolnokhoz köt bennünket, az itteni családok átmeneti otthona, ahol nagyon komoly szakmai, módszertani munka is folyik az ott élő gyerekek és családok gondozásán túl. Büszkék vagyunk erre a munkánkra, és még nagyon sok a tennivalónk, ahogy minden mással is.

– Ezúttal azonban egy sörfesztiválhoz kapcsolódik a programjuk.

– A HEINEKEN Hungáriától kapott adomány segítségével az YGEN irodánk munkáját tudjuk erősíteni, amely így is az egyik legeredményesebb segítő program a munka világába történő bekapcsolódást illetően Magyarországon, ettől a támogatástól pedig egyenesen szárnyakat fog kapni, legalábbis ezt reméljük. Vannak sorsszerű találkozások az életben, amikor azt gondoljuk: ez nem lehet véletlen. Ilyen sorsszerűségnek érzem azt, hogy éppen a munkakeresőket támogató programunk sajtótájékoztatóját tartottuk Szolnokon. Azt mondtam, mindent a szüleimtől tanultam, ami fontos az életben: a legfontosabb tudás, amit édesanyámtól és édesapámtól kaptam, az a munkához való hozzáállás kérdése. Egy gazdálkodó családban, amilyenben én is felnőttem, az a természetes, hogy a gyerekek akkor kapnak reggelit, ha minden állat el van látva. Azaz a munka végét meg kell fogni, nem kell másra hagyni: a munka tesz kiegyensúlyozott, helyes önértékeléssel rendelkező, egészséges gondolkodású emberré. Édesanyám sokat idézett mondása, hogy Istenhez imádkozni kell, de az evezőket is meg kell ragadni, hogy partot érjünk. A segélyszervezet YGEN központjában éppen ebben a szellemben zajlik az álláskeresők felkészítése.