Meccsre vinni a gyereket…?

A fociőrült szülők most tuti egy határozott igennel válaszolnak, míg, akik csak a tévéből látják a mérkőzéseket, majd a híradóból a „csőcselék” rombolását, azok biztosan nemmel válaszolnának a címben feltett kérdésre. Összeszedtünk néhány pro és kontra érvet a gyerekkel való meccsre járással kapcsolatban.

Vigyük magunkkal:

Először célszerű a kicsikkel otthon nézni a mérkőzést, hogy lássuk valóban érdekli-e őket. Ha igen, akkor kisiskoláskánt már megpróbálhatunk velük elmenni egy mérkőzésre.

Bár korhatár nincs az első meccsre vonatkozóan, mi leginkább azt javasolnánk, hogy nézzük meg a gyermekünket hogyan viselkedik egy zajosabb helyen, hogy érzi magát nagy tömegben. Ha úgy látjuk, hogy ez nem okoz neki gondot, akkor bátran vihetjük magunkkal, ha ő is szeretne velünk jönni.

Ha egy picúrt vinnénk ki magunkkal, akkor érdemes rá fülvédőt adni, bár igaz, hogy egy focimeccs nem olyan hangos, mint mondjuk egy Forma 1-es futam, de azért nem árt, ha azok a kicsik, akiknek még nagyon érzékeny a hallása, védve vannak. 

Ha mi magunk őrült rajongók vagyunk és imádjuk a hétvégéinket a kedvenc csapatunk meccsein tölteni, akkor nagy valószínűséggel szülőként a gyerekünk miatt sem szeretnénk erről az élményről lemaradni. Egy drukker apuka tanácsa erre az esetre: „Nekem két kisfiam van. Ötévesen vittem ki őket először mérkőzésre. Egy vidéki helyre mentük, ahol alig voltunk a lelátón. A gyerekek élvezték mert látták rajtam és a barátaimon, hogy mennyire örülünk a gólnak.  Átérezték és ők is elkezdték figyelni a mérkőzést majd örömükben kiabálni, ha gól volt. Ha én szülőként jópéldát mutatok nekik, akkor azt fogják követni.”

Ha a kölykünk szívesen focizik, esetleg iskolai csapatban is játszik, akkor biztosan szívesen nézi a mérkőzéseket is. Először a TV-ben nézzünk vele focimeccseket, majd megpróbálkozhatunk egy-egy játszmával élőben is. Ha tetszik neki, akkor nincs gond, de csak szépen lassan vezessük be a „nagyok világába…”

Tanítsuk meg neki a szurkolói etikettet, amivel sajnos sokan nincsenek tisztában. Ha időben megtanulja, hogy mérgünkben nem verjük szét a székeket, nem verjük meg a másik tábor szurkolóit, akkor ven esélyünk arra, hogy a jövő generációja ne arról legyen híres, hogy épp melyik stadiont verte szét…

Miért ne:

Ha valaki kisgyerekkel van, akkor lehetőleg ne vigye olyan helyre, ahol feltételezhetően botrány lesz és tettlegességre is sor kerülhet. Ha tehetjük kerüljük ebben az időszakban azokat a helyeket, ahol rendőri beavatkozás is várható.

Ne vegyünk részt a rongálásban, hangos káromkodásban. Ettől a kicsi megijedhet és nem tudja majd hova tenni, hogy az ő kedves apukája miért szidja vérvörösfejjel a bírónak az anyukáját.

Most, hogy mindenki Eb-lázban ég, rengeteg helyen lehet kivetítőn nézni a bajnokságot: figyeljünk arra, hogy egy nyugisabb helyet válasszunk és kerüljük az utcán örömlázban égő drukkereket, ha gyerekkel vagyunk. Az ittas szurkolók nem figyelnek arra, hogy mit csinálnak, így a lökdösődés és kiabálás félelmet kelthet a gyerekben.

Figyelj mindig a gyerkőcre, mert könnyen elveszhet a tömegben. Ne kullogjon mögöttünk, sokkal inkább szorosan előttünk haladjon, így ha valaki a tömegben dobálózni kezd nagy valószínűséggel megvédhetjük attól, hogy betörjék a fejét. És mielőtt azt hinnénk, hogy ez kitaláció, akkor nem árt, ha tudjuk, hogy egy fiatal lánynak koponyasérülése lett, mert valaki a buli hevében „véletlenül” fejbe dobta egy sörösüveggel…

Egy anyuka félelmei: A párom már pár hetes korában vitte volna a gyerkőcünket magával, de én nem akartam, mert féltettem a hangos zajtól, az emberek kéretlen érintésétől. Szerencsére megértette az aggodalmaim és nem vittük ki a kicsit. Aztán pár évvel később újra előjött a férjemből a gyerekemmel szurkolnék érzés és engedtem. Kár volt, mert a fiunkat megijesztette a hangzavar és az ahogy a rendőrök körbeállták őket – csak a biztonságuk érdekében.