Megéri megállni! – A Nyugati tér rejtelmei

A Nyugati tér valószínűleg a legtöbb pesti számára egy olyan hely, ahol már nem egyszer átsietett munkába, találkozóra vagy épp hazafelé menet. Mi most megálltunk, és elidőztünk ott, hogy felmérhessük, hogyan is sikerült az a bizonyos felújítás, és hogy valóban több embert vonz-e a megújult tér.

Már több mint egy hónapja, hogy átadták a Nyugati teret, de még mindig az újdonság varázsával hat. Az egész területet szürke és barnás térkövek fedik be, amik sokkal világosabb, vidámabb hangulatot kölcsönöznek neki, mint a régi szürke beton felület.

Ha elfáradunk biztos találunk ülőhelyet, mivel körbe mindenhol különböző méretű és típusú padok vannak kihelyezve. A leglátványosabb talán az aluljáró kijárattól balra lévő, ami egy kis színes virágos kertet határol körbe. Innen nézve az egész tér belátható, és még a lila-sárga virágokban, és a facsemetékben is gyönyörködhetünk közben. Körbe sétálva a lejárat körül is számos további ülőhelyet találhatunk, akárcsak a tér hátsó részében.

Több és látványosabb lett a zöld felület is. Itt egy fa, ott egy bokor, amott pedig egy füves rész. Az biztos, hogy sokat ad a terület hangulatához, és a látképet is feldobja.

Megmaradt a szökőkút és gomba, azaz a forgóóra is. Természetesen ezek is egy kis felújításon estek át, de jelenleg mind a kettő tökéletesen üzemel, mint anno újkorukban. A csillogó fémes felületük pedig jól összepasszol a térkövek színével is. (Reméljük, hogy ilyen fényesek is maradnak.)

A sok újítás és szépítés ellenére azonban még találhatunk egy-két kifogásolandó dolgot. A metró aluljáróba levezető lépcsősort két részre osztották. A nagyobbik feléből ülőlépcsőt alakítottak ki, míg a kisebbik fele megmaradt eredeti funkciójánál. Az előbbi az átlagosnál jóval nagyobb fokokból áll, amiken bárki helyet foglalhat. A tér felőli részén két paddal és pár növénnyel zárták el a lefelé vezető utat, hogy biztos mindenki csak pihenjen rajta, közlekedésre pedig a másik felét használja. Nem rossz az ötlet, de talán az arányok nem a legpraktikusabbak, pláne a reggeli vagy épp a munka utáni csúcsidőben, amikor egyszerre sokan szeretnék használni a lépcsőt.

Továbbá az akadálymentesítésre se gondoltak, így se mozgólépcső, se rámpás felület nem vezet fel az aluljáróból, ezzel nehezítve a tolókocsisok, és a babakocsis szülők dolgát.

Ennek ellenére úgy fest a sok újítás működik, mivel már hétköznap délelőtt többen ücsörögnek, vagy épp nézelődnek a téren. Egy nő telefonál, egy fiatal srác vár valakit, pár paddal odébb pedig egy bácsi gyönyörködik a szép időben. Ez pedig még csak a délelőtt. Ahogy telik az idő egyre többen fordulnak meg itt, így a tér is egyre több ember életének lehet a szemtanúja.