Megmutatjuk Magyarország rejtett természeti csodáit

Túlpörgetett életünkben hajlamosak vagyunk minden téren csak a legszebbre, a leghíresebbre, a legkülönlegesebbre figyelni. Éppen ezért most olyan látnivalókat mutatunk be, amelyek nem tartoznak a legismertebbek közé, mégis rendkívül érdekesek, és ahová mindenképpen érdemes ellátogatni.

Ahol aranymoha nő – Szőcei tőzegmohás láprét

Az Őrségben és a Vendvidéken – a kedvező csapadék- és talajviszonyok következtében – számos kisebb-nagyobb mocsarat, lápot, láprétet találhatunk, amelyek értékes növényfajoknak adnak otthont. A szőcei tőzegmohás láprétet a botanikusoknak nem kell bemutatni, de talán a szakmai körökön túl kevesebben ismerik.

A Szőce-patak forrásokkal behálózott patakvölgyét a helyiek széles víznek vagy széles vízi rétnek hívják, és évszázados hagyományokra visszatekintő, hagyományos gazdálkodásukkal ők maguk is hozzájárultak az értékes növénytársulások és -fajok fennmaradásához. Megtalálható itt a rovaremésztő kereklevelű harmatfű, a tőzegeper, a széleslevelű ujjaskosbor, a kornistárnics, a gyapjúsás, és természetesen a tőzegmohák fajainak sokasága, amelyeket a népnyelv aranymohának hív.

A terület megismerése érdekében egy pallósort építettek ki, hogy a növényzet taposása nélkül lehessen itt nézelődni. Az Őrségi Nemzeti Park fokozottan védett területe előzetes bejelentkezéssel és kizárólag szakvezetéssel látogatható. Szőce községének lakói ma is büszkék erre a csodás természeti értékre – a falu címerében is szerepel a tőzegmoha. Mellette a IV. Bélát szimbolizáló lovas királyalak látható, a helyi legenda szerint ugyanis IV. Béla a falut érintő „Kerá úton”, azaz a Székesfehérvárról Itália felé vezető királyi úton menekült a dalmát tengerpartra a tatárok elől.

Ahol a víz az úr – Bodrogzug

A Tisza és a Bodrog által közrefogott ártéri síkság azon ritka területek egyike, amely rendszeresen víz alá kerül, és a vízjárási viszonyok a vízszabályozások előtti, természetes állapotokra hasonlítanak. Nagyobb árhullámok idején egyes években akár 100–150 napig is víz alatt áll az egész terület, és amikor a Tisza és a Bodrog vize összeér, akár kétméteres víz is hullámozhat a zugban.

Nedves rétek, mocsarak, puhafás ligeterdők, nyílt vizes és vízinövénnyel benőtt területek váltják itt egymást. Számos védett növény is előfordul – például a kornistárnics, a szibériai nőszirom vagy a tündérfátyol. Az ártér zavartalan fészkelést biztosít az itt élő rendkívül gazdag madárvilágnak. Fészkel itt nagy kócsag, kis kócsag, kis vöcsök, fekete gólya, valamint hazánk harisállományának jelentős része is itt él.

A Bodrogzug a vízitúrázók egyik kedvelt helyszíne. A tavaszi áradások jelentik a szezon kezdetét április végén, május elején. A területen azonban csak engedély birtokában lehet vízitúrázni, és akkor is csak a megfelelő vízállású útvonalakon. A terület megismerését egy vízi tanösvény is segíti. A Bodrogzug tanösvény tábláit a kisvíznél is járható csatornák, valamint a névadó folyó mentén helyezték el.

A nedves rétek rejtőzködő madara a haris, amely legnagyobb hazai fészkelőállománya a Bodrogzugban található. Az Afrikában telelő madarak hímjei visszaérkezésük után territóriumot foglalnak, és megpróbálják meghódítani a tojókat. Teszik mindezt jellegzetes, recsegő hangjuk segítségével, amely betölti a kora nyári éjszakákat.

Meseország a föld alatt – Csodabogyós-barlang

Balatonederics közelében, a Keszthelyi-hegység keleti oldalán találjuk a fokozottan védett Csodabogyós-barlangot, amely Magyarország nyolcadik leghosszabb barlangja. Nevét a bejárat mellett is látható örökzöld cserjéről, a védett szúrós csodabogyóról kapta, amely itt éri el elterjedésének északi határát. A szúrós csodabogyó népies elnevezése az egértövis, amely onnan ered, hogy a növény tövises ágait régen az ételre tették, hogy elriasszák az egereket.

A barlang bejárata 393 méteres tengerszint feletti magasságban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területén nyílik. Jelenleg ismert járatainak hossza összesen 5800 méter. Jelentős részük tektonikus mozgások eredményeképpen jött létre, egyes szakaszok pedig igen gazdagok cseppkövekben. Árulkodók az egyes termek elnevezései, például a Meseország és a Függőkert, ahol gyönyörű cseppkövek fogadják a látogatót; a Döbbenet szakadéka, amely mélysége meghaladja a száz métert is; avagy a felszín közelében található Lián-terem, ahová még a fák gyökerei is lehatolnak. A barlangban egész évben indulnak túrák, ám ezek overallos kalandtúrák, ahol néha bizony négykézláb is kell mászni. Aki még csak most ismerkedik a barlangjárás alapjaival, vagy élményszerűen szeretne új ismeretekhez jutni, annak kiváló tanulópálya lehet ez a barlang.

Túzok ül a fűben – Dévaványai-Ecsegi puszták

Vannak, akik azt mondják, a puszta unalmas, ahol semmiféle látnivaló nincs. Akik azonban igazán ismerik, jól tudják, hogy tele van élettel, és kellő türelemmel mindez bárki előtt feltárulhat. Például a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Dévaványai-Ecsegi pusztákon.

Az egykori Nagy-Sárrét déli és nyugati peremén hajdan egészen más viszonyok uralkodtak. A folyószabályozások és a vízrendezési munkálatok előtt a Berettyó rendszeres áradásai táplálták az itteni mocsárvilágot. A 19. század második felétől azonban a táj gyökeresen átalakult. A dús füvű ártéri gyepek kiszáradtak, és kialakult az Alföldre ma oly jellemzőnek tartott szikes puszták mozaikja.

Az Ecsegfalva és Dévaványa térségében megmaradt puszták egyik legnagyobb értéke a fokozottan védett túzok, amelyről a Réhelyi Látogatóközpontban lehet még többet megtudni, de érdemes a szakvezetéses túrákon is részt venni. Hazánk legnagyobb madarán kívül láthatunk még itt fülesbaglyot, parlagi sast, kerecsensólymot, szalakótát vagy ugartyúkot is. Szeptemberben pedig a különös színezetű kék vércsék gyülekeznek itt, mielőtt útra kelnének Afrikába.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!