Miért óriásbébi minden tinédzser?

Ikergyerekeim vannak: egy fiú és egy lány. Tinédzserek. Nemrég egyszerre kukucskáltak be a konyhaajtón, és akkor hirtelen egy pillanatra olyannak láttam őket, mint pici korukban: kerek arcocskával, pelenkás hátsóval és cumisüveggel a kezükben.

Pislogtam egyet, és a pillanat már tova is tűnt. Ismét két tini gyerekem állt előttem, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy talán az a két kis totyogó még most is ott bujkál bennük. Ahogy ez eszembe jutott, hirtelen elkezdtem meglátni a hasonlóságokat és rájöttem, hogy a tinik nagyon is hasonlítanak a kisgyerekekre, csak a méretük változott.

Hogy hogyan? Nos…

Ha nem alszanak eleget, őrjöngő szörnyekké változnak

A gyomruk feneketlen.

Vicces dolgok vannak az arcukon: kisbabaként valami ragadós püré, tiniként pattanás.

Bármikor képesek hisztizni, főleg, ha nem aludtak vagy ettek eleget.

Nem beszélnek egész mondatokban.

Olyan szavakat használnak, amiket a kortársaik értenek, a szüleik számára viszont örök titkok maradnak.

Olyan édesek! (főleg, mikor alszanak)

Semmit nem találnak meg önállóan, és az anyjuk szuperképességére hagyatkoznak (aki bármit bármikor megtalál) anélkül, hogy elismernék ezt a szuperképességet, vagy anyát, úgy általában.

Nem akarják, hogy anya segítsen. Kivéve, ha a fenti eset áll elő.

Forrás: Babble