Önéletrajzot írni mindenki tud! – 4. rész

Iskolai végzettség

Iskolai végzettségeinek leírását mindenképp kezdje a legutolsó adattal (egyetem, főiskola, középiskola), mégpedig lehetőleg a következő adatok hiánytalan felsorolásával: a tanulmányok kezdete és befejezése, az oktatási intézmény neve, szak, valamint a végzettség típusa (államvizsga, érettségi bizonyítvány, diploma…).

Iskolai végzettségeink felsorolása szintén egy olyan pont az önéletrajzban, amit lehet jól és rosszul is csinálni. Legkönnyebben úgy tudunk ütőképesek és hatékonyak lenni ebben az esetben is, ha átülünk képzeletben az önéletrajzot olvasó székébe. A HR-es azt szeretné látni, vajon alkalmas vagyok-e a megpályázott feladatra? Vannak-e olyan iskolai végzettségeim, amik alátámasztják szakmai tudásomat?

Természetesen lehet itt is kicsit játszani, illetve kozmetikázni. Hogyhogy?! Hiszen többször leírtam, hogy csakis az igazat írjuk le… Senkit nem arra biztatok, hogy olyan iskolai végzettségeket írjon bele a szakmai önéletrajzába, amilyen képzéseket soha nem végzett el. De az adott munkakörhöz igazíthatunk kicsit az önéletrajzunkon. Ha egy jól kvalifikált, egyszer szakmát is váltott 40 éves manager mindazt leírja, amit életében elvégzett, akkor szegény HR-es egy regényt fog a kezében tartani. Tehát fontos szempont, hogy csak a releváns iskolai végzettséget írjuk le. Nézzük meg mindezt kicsit részletesebben is:

• Általános iskolai tanulmányokat felesleges leírni; ha egyetemi diplomám van, akkor valószínűleg elvégeztem az általános iskolát is.
• Ha recepciósnak jelentkezem, akkor az idegenvezetői képesítésem releváns, hiszen látszik belőle, hogy nagyon tájékozott vagyok a budapesti, vagy egyéb látnivalók terén. Ha viszont masszőrnek jelentkezem, akkor nem releváns, hogy a masszázsokon kívül még trolibuszt is tudok vezetni.
• Ha négy diplomám van, akkor a megpályázott álláshoz szakmailag nem illőt nem írom bele az iskolai végzettségek közé. Miért? Mert nem vet ránk feltétlenül jó fényt a szorgalmunk. A HR-es el fog gondolkodni azon, hogy valószínűleg feszültséget szülhet az, ha a beosztott mérnök sokkal tanultabb, mint a főnöke. Vagy egyszerűen arra gondol, hogy ennyi különböző végzettségem azért van, mert nem találom a helyemet. A kevesebb itt is több…

Az iskolai végzettségeknél ne szerénykedjünk. Bátran írjuk oda a végzettség minősítését is, persze csak akkor, ha joggal vagyunk rá büszkék. Ez többet mond el rólunk, mint az, hogy négy évig koptattuk a padot. Egy kitűnő érettségi bizonyítvány vagy egy négyes minősítésű diploma plusz pontot ér a munkaerő-piacon.

Egyéb végzettségek

Az önéletrajz ezen pontja sem arra való, hogy leírjunk mindent, amit elvégeztünk életünk során. Kizárólag a szakmailag fontos és a pozícióhoz való releváns végzettségeket írjuk ide. Rengeteg önéletrajzzal találkozom, ahol válogatás nélkül leírnak a jelöltek mindent, amit például hobbiból elvégeztek. Megkockáztatom, hogy senkit nem érdekel, hogy amatőr szőnyegszövés tanfolyamot végeztem, ha egy könyvelői állásra jelentkezem.

Nyelvtudás

Kevés olyan spontán elpirulást, izzadó homlokot és kétségbe esett tekintetet látok, mint amikor felteszem a kérdést: folytathatjuk angolul? Arra biztatok mindenkit, hogy mielőtt leírja az önéletrajzba, hogy társalgási szint, tegye a szívére a kezét. Csak és kizárólag a valós nyelvtudás érdekli a HR-es kollégát. Tegyük fel, hogy egy álláshoz alapfokú angol nyelvtudás szükséges. Én, hogy kitűnjek az önéletrajzommal, azt írom, hogy társalgási vagy tárgyalási szinten beszélek angolul. Sajnos már az első körben ki fog derülni, hogy alapfokon beszélek csak. Ciki lesz. Nagyon. Pirulás. Magyarázkodás. A „tetten értek” pokoli érzése. Holott ha az igazat írom, hogy alapfokon beszélek angolul, lehet, hogy enyém lett volna az állás. Így viszont kizárt. Mert kizártam magam. Mert a kis túlzásom hazug ember benyomását kelti. Egy hazuggal meg senki nem akar együtt dolgozni. Egy kicsit kevesebb angoltudással rendelkező őszinte kollégával talán többen… Nyelvtudás ügyében tehát csak az igazat! Mert úgyis kiderül. És a hebegés-habogás egy állásinterjún egyáltalán nem vicces. Íme erről egy rövid videó.

(A szerző karrier tanácsadó, munkajogi tanácsadó. Előző cikkei ITT, ITT és ITT olvashatók.)