Öt népszerű tévhit a cumiról

Az egyik barátnőm szerint a cumi olyan, mintha vibrátort adnánk a gyerekünknek: műanyag pótszerrel helyettesítjük a valódi, hús-vér élményt. Ő sosem tenne ilyet.

Ezzel szemben a védőnőnk is, és anyukám is határozottan cumipárti: szerintük sokkal könnyebb a cumiról leszoktatni a gyereket, mintha az ujját szopná, és ezt jó néhány, ujjszopós és cumis gyerekkel egyaránt rendelkező Porontyos anya is megerősítheti. Persze, végül úgyis a gyerek dönt: vannak született cumisok, és született ujjszopók, vannak babák, akik végigpróbálják az összes cumimárkát és mindegyiket messzire köpik, és olyanok is, akik egy-egy típus elvakult rajongói lesznek, aztán retteghetünk, nehogy a gyártó kivonja azt a forgalomból kétéves kora előtt.

Néhány tévhitet gyűjtöttünk össze a cumival kapcsolatban.

1. tévhit: A cumi elrontja a szoptatást

Az anyatej termelődését a mellbimbó stimulációja szabályozza, azaz ha sokat cumizik rajtunk a baba, akkor több lesz a tej, ha keveset, akkor meg kevesebb. Logikusnak hangzik, és elterjedt az a hiedelem, hogy a játszó- és alvócumi használata csökkenti a tejtermelődést, és a cumit használó anyák kevesebb ideig szoptatnak.

A témában történt eddigi kutatások összesítése ugyanakkor nem ezt igazolja. A kutatók majdnem kétezer, időre született, egészséges csecsemő adatainak összesítése során arra a következtetésre jutottak, hogy ha az anya motivált volt a szoptatásra, a játszócumi használata vagy annak hiánya nem befolyásolta a szoptatások időtartamát, sem azt, hogy a baba kizárólag anyatejet kapott-e vagy tápszerkiegészítésre szorult. A cumizó gyerekek is ugyanannyit szoptak, ha anyukájuk egyébként szoptatáspárti volt.

2. tévhit: Koraszülöttek végképp nem cumizhatnak

A fenti tanulmányok egészséges, időre született csecsemőkre vonatkoznak, ugyanakkor a koraszülött babák vizsgálata is érdekes adatokat szolgáltatott. A babák szopásra és nyelésre való képessége a 28. terhességi héten jelenik meg, de csak a 32. hét körül tudják rendesen összehangolni a szívás, nyelés, légzés bonyolult folyamatát, ezért a 32 hétnél korábban született csecsemők gyakran sem cumisüvegből, sem anyamellből nem tudnak enni, őket gyomorszondán keresztül táplálják.

Mi történik, ha ezeknek a babáknak a szondatáplálás mellett játszócumit adunk? A babák súlygyarapodását nem befolyásolta a cumi jelenléte vagy hiánya. Mi több, a játszócumit használó koraszülöttek hamarabb hazamehettek a kórházból, kevésbé tiltakoztak a szondatáplálás ellen, nyugodtabbak voltak, kevesebbet nyűgösködtek, könnyebben elaludtak, és később könnyebben át lehetett szoktatni őket szájon át (anyamell vagy cumisüveg) történő táplálásra. A cumihasználatnak semmilyen hátrányát nem tapasztalták a kutatók.

3. tévhit: A cumi modern korunk ördögi találmánya

A legrégebbi ismert „cumi”-t, egy kukoricacsutkát 1680-ban használta egy brit farmer felesége. Az USÁ-ban inkább a cukros verzióra esküdtek: a 19. században elterjedt gyakorlat volt, hogy az anyák egy evőkanál kristálycukrot rongy végébe kötöttek, és ezt a rettenetet nyomták a síró gyerek szájába. Észak-Európában a cukor helyett hús- vagy zsírdarabot tettek a rongyba, míg Németországban inkább a kalács és a mák dívott.