Példaképek híján?

A gyermek életében nagyon fontos, hogy fel tudjon nézni valakire. Kell, hogy legyen olyan felnőtt a közelében, aki utat mutat, akit a gyermek elismer, és aki példa a számára. De miért olyan fontosak a példaképek, és mi a szerepük a gyermek fejlődésében?

Szerencsésnek mondhatom magam. Majd’ negyvenévesen, ha visszatekintek az életemre, azt látom, hogy mindig volt egy olyan felnőtt a közelemben, akire felnézhettem, aki példa volt számomra, aki motivált az utamon. Pedagógusok, edzők, kollégiumi nevelők, vagy éppen a szomszéd nénink. Mindegyikük valami másért volt fontos számomra, mindegyiküktől más útravalót kaptam az életemhez. De ha ma körbenézek, kicsit elbizonytalanodom, lesz-e elég példaképük az én gyerkőceimnek is?

Nagyszerű és esendő

A példakép az élet bármely területén nagyon fontos hajtóerő. Egy kiváló futó, egy kiváló asztalos és egy kiváló csillagász egy még kiválóbb futótól, esztergályostól és csillagásztól tanul. De a szakmai tudás csak egy oldala a személyiségnek, a példaképpé váláshoz társulnia kell egy olyan mintaadó jellemnek is, ami követendő példaként szolgálhat. Példaképeket pedig akaratlanul is azért választunk, mert ezzel mindig vissza tudunk nyúlni egy olyan tiszta forráshoz, ami képes minket a helyes irányban tartani akkor is, ha egy pillanatra elvétenénk az utat, és esetleg megalkudnánk hamis pillanatnyi érdekeinknek megfelelően. Gyermekkorban azért különösen fontos, hogy kit választ példaképnek a gyermekünk, mert ebben az életkorban csemeténk, akár a szivacs, szívja magába a tudást, a viselkedési szabályokat, a tulajdonságokat környezetéből. Öntudatlanul is annak megfelelően viselkedik majd, amit lát maga körül, és amiről azt gondolja, hogy ez jó. Igyekszik ellesni másoktól a csodálatra méltó tulajdonságokat, viselkedésmintákat. A jó példaképeknek köszönhető az is, hogy megmutatják, hogy az eredmények, a változások mind hosszú és kemény munka eredményével születnek, és azok, akik ezeket az eredményeket és változásokat létrehozzák, nem sokban különböznek tőlünk.  Az egyetlen, ám lényeges különbség az, hogy amit elgondoltak, és jónak találtak, azt igazán meggyőző erővel képviselték, és kitartottak mellette minden akadály ellenére. A példaképekben az a jó, hogy lehetnek nagyszerűek és esendőek egyszerre, és így megmutatják, hogy akaraterővel és kitartással mekkora eredményeket lehet elérni, és azt, hogy ezek az emberek pont ugyanolyanok, mint bármelyikünk.

Kiből lesz példakép?

Ha valaki elbűvöli csemeténket, az nagy valószínűséggel hosszú távon is hatással lesz rá. Egy figyelmes óvó néni, egy kedves dadus, egy lelkiismeretes tanító néni is lehet példakép számukra. Ha gyermekünk sokat, és szívesen beszél egy hozzá közel álló felnőttről, vagy feltűnően utánozza a szófordulatait és mozdulatait, akkor biztosak lehetünk benne, hogy példaképet talált magának. Beszélgessünk el gyerkőcünkkel, hogy miért kedveli az a felnőttet? Milyen tulajdonságokat akarna magáénak tudni, és miért tartja fontosnak ezeket az értékeket? A beszélgetésből kiderülhet, hogy mit jelentenek számára a példaképek: kitől és mit szeretne ellesni, hogyan és mennyire befolyásolja életét az a személy, akire felnéz. Nem is gondolnánk, de a gyermekeink számára nagyon sokat jelentenek a sikeres, a hétköznapi életükben állandóan jelenlevő emberek: a családtagok, az ismerősök, és a barátok, akik kiegyensúlyozott életükkel biztosan követendő példákká válnak.

Példaképek híján?

Mivel mi, szülők töltjük a legtöbb időt a gyermekünkkel, mi válhatunk először a példaképeivé. De aztán amikor óvodába, iskolába kerül, úgy leszünk egyre kevéssé befolyással arra, hogy csemeténket kik veszik körül, milyen emberek befolyása alá kerül. Sajnos a mai legfiatalabb korosztály értékrendjének kialakulásában komoly szerepe van a bulvárnak és a közösségi médiának is. Számomra megdöbbentő, hogy már sok alsós gyermeknek van a közösségi hálókon saját fiókja, és felügyelet nélkül kirándulgat a virtuális térben. Azonban az igazi családi együttlét hiányát nem kompenzálja a közösségi média kínálta felületeteken eltöltött idő, még ha az illúzióját meg is teremti. A kereskedelmi televízióban pedig egymást érik a celebek életét bemutató műsorok, melyek azt sugallják, hogy van más, rövidebb út is a sikerhez a kemény munka helyett. És itt van szülőként nagy szerepünk! Hogy felügyeljük, milyen tévéműsorokat lát a gyerek, hogy tudjuk, hogy merre barangol, és kivel lép kapcsolatba a neten. Próbáljunk mi magunk gyermekeink példaképévé válni. Ez nem mindig egyszerű, de ha feltétlen szeretettel és elfogadással fordulunk a gyermekünk felé, és előre és közösen meghatározott keretek közé helyezzük a „játékterét”, akkor ez nem lesz akadály. Ne feledjük, bárkiből válhat példakép! Esterházy Péter A halacska csodálatos élete című könyvében nagyon találóan fogalmazza meg: „Ha van példaképem, akkor az azt jelenti, hogy hiszek egy ilyen módban, hiszem, hogy lehet érdemesen lenni a világban. Ez nem valami biztosítás: hogy ha így és így élsz, akkor, mondjuk, sikeres leszel vagy/és tisztességes; erről nincs szó. A példakép nem mankó, hanem erő a teremtéshez, nem szabályok rendszere, a példakép: remény. A remény lehetősége.”