Rendhagyó készülődés
Gyerekként (is) mindig annyira vártuk az ünnepet. És ezt a csodálatos érzést (is) anyukámnak köszönhetem. Ő mindig tudta, hogyan öltöztethetjük ünneplőbe az otthonunkat és a szívünket.
Ezt az édes pakkot hoztam hát magammal, és most Lölőnek adom tovább. Úgyhogy az első olyan húsvétunkon, amikor már Lölő nagylány, bele is vágtam a nagy készülődésbe. Ami igazán különlegesre sikerült… Merthogy előkészítettem a hozzávalókat, és bár a nagy meglepetést először titokban szerettem volna elkészíteni, rájöttem, lehetetlen küldetés.
Tekintve, hogy van egy 14 hónapos, pontosabban egy igen kíváncsi, huncut 14 hónapos gyermekünk, aki egész nap, mint egy kiskacsa totyog anyakacsája után, nem lehet csak úgy elbújni festegetni meg ragasztgatni. Úgyhogy a nagy lebukás után végül beavattam a részletekbe, megmutattam neki mindent, ami a kezemben volt. Ezután pedig megkértem a férjem, segítsen abban, hogy legyen pár, egyedül töltött percem. Lett. A férjem tényleg mindent megtett. De valahogy mégis eltűntek a cérnák az asztalról, és hogy, hogy nem, a tojásnak is repülni szottyant kedve. Hát, na, időnként az asztalhoz penderült a mi kis gyorsléptű forgószelünk. 🙂
