Rossz anyák /Bad Moms/

Méghogy rosszak?! Van egy olyan érzésem, hogy sok anyu tud azonosulni azzal a lélekállapottal, amibe ennek a filmnek a hősnői kerülnek. Sőt, biztos vagyok benne!

Láttunk már történeteket megfáradt családanyákról, rengeteg teendőről, a gyereknevelés és a mindennapi őrült rohanás közepette megromlott házasságokról – de olyan filmet még nem láttunk, ami ennyire, de ennyire őszintén tárgyalta volna ki a kérdést. És amiben ilyen vagányan kezelik a nők a helyzetet, amibe kerültek.

Hogy miről is van konkrétan szó? Olyan szülői – pontosabban itt inkább anyai – munkaközösségről, melynek vezetői igazi stréber mamik: makulátlan ruciban, sminkben, belőtt hajjal és körömcipőben tipegnek egész nap, miközben úgy akarják megváltani a világot, hogy gyerekeiknek glutén-szója- és minden egyéb mentes menüt tervezgetnek az iskolai bulinapra. Magától értetődő, hogy ez egy pár tagnak szúrja a szemét – és nem azért, mert ők éppen ne lennének csinosak vagy ne lenne fontos számukra a gyermekük egészsége. Egyszerűen azért, mert bokros teendőik közepette kisebb dolguk is nagyobb annál, mint power point bemutatót gyártani az egy alkalommal felkínált gyerekkekszről. 

Név szerint ők Amy (Mila Kunis az életben is remek az anyaszerepben, jelenleg épp második gyermekét várja), valamint a Kristen Bell és Kathryn Hahn által alakított sorstársai. Egy napon úgy döntenek, elég az elnyomatásból, ha nem tudnak tökéletes mamik lenni, akkor majd lesznek inkább „rossz anyák”. Bulit rendeznek, s nyílt színi rivalizálásba kezdenek stréber „kolléganőikkel”: egy eldobom a hajam-parti, ahol minden anyu kiadja magából a feszkót, lehet, hogy sokkal több nőnek lesz szimpatikus, mint egy tükörsimára vasalt kosztümben feszengő szülői értekezlet, ásványvízzel.