Szülők vs. nagyszülők – nagy meccs

Azt mondják, a szülők arra vannak, hogy neveljék a gyerekeket, a nagyszülők meg arra, hogy elkényeztessék. Ez persze sarkított gondolat, ám valljuk be, van benne némi igazság, hiszen ilyenkor a nagymamák-és papák hátradőlhetek, mivel a feladat neheze nem az ő vállukra hárul, így rendszerint ők az engedékenyebbek és a lazábbak.

Azonban vannak olyan esetek, amikor ez közel sincs így, és megpróbálják a szülők kezéből kivenni a gyeplőt- amiből persze nem kis konfliktus származhat. Ám a vicces az, hogy sok helyen éppen abból van neheztelés, hogy a nagyszülők nem kívánnak részt venni az unokázásban.

„Az anyósommal végig jó volt a kapcsolatom, egészen addig, míg meg nem született a kislányunk. Onnantól kezdve megszaporodtak a veszekedések, mivel mindenbe bele akar szólni: abba, hogy mosdatom a gyereket, milyen pelenkát és ruhákat veszek neki, hogy tartom, stb.”- meséli Zsófi, a négy hónapos Fanni édesanyja.- „Oké, aláírom, ő az idősebb, ráadásul már sikeresen felnevelt három gyereket, de most én jövök! Sajnos úgy érzem, nem bízik bennem, hogy el tudnám látni magamtól a feladatokat. Már régebben is észrevettem ezt nála – például sokszor szólt, hogyan vágom a hagymát, hogy pucolom a krumplit-, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. De most már ki vagyok ezekre hegyezve. A férjem persze tanácstalan, tudja, hogy ez nekem rosszul esik, de mindig csak azt mondja, hogy az anyja csak jót akar. Eleinte csak finoman próbáltam éreztetni az anyósommal, hogy a gyerek nevelését hagyja rám, és ne akarjon mindenáron kioktatni, de sajnos ez nem sokat ért. Ma már ott tartok, hogy ahányszor átjön, minden esetben összekapunk valamin. Már előre félek, mi lesz majd később, amikor már beszélgetni is lehet a kicsivel, mivel fogja tömni a fejét.”

„Az anyósom sokat segített a gyerekek körül, amiért nem lehetek elég hálás, mert mind a ketten egyetemisták voltunk, amikor születtek. De később egyre több konfliktusba keveredtünk, mert a feleségem anyja szinte megpróbálta átvenni a hatalmat, úgy viselkedett, mintha az én gyerekeimnek is ő lenne az anyja – meséli Ákos. Programokat szervezett nekik anélkül, hogy velünk egyeztetett volna, mindenben felülbírált. Egyre jobban őrlődtünk ebben, én is, a feleségem is, akinek folyamatosan bűntudata volt, amiért nem tud mindenkinek megfelelni. Végül óriási összeveszés lett belőle, mert hiába mondtuk el neki százszor, hogy az nem szeretet, ha úgy viselkedik, hogy az nekünk közben nem jó, nem értette, mit a bajunk. Végül rendeződött a viszony, de soha többé nem fogjuk hagyni, hogy ennyire ránktelepedjen. Ez a mi életünk, a mi családunk, úgy kell élnünk, hogy ne legyen egy folyamatos gyomorgörcs az egész.””A férjem szülei közel laknak, de egyáltalán nem szeretnének semmilyen szerepet vállalni, ha megkérjük őket, hogy vigyázzanak a gyerekre, vagy leráznak, vagy nagy duzzogva elvállalják egy fél napra, napra, de aztán mártírkodva adják vissza, hogy hűűű, de nagyon megterhelő volt. Annyira rossz hallani, hogy így beszélnek a fiamról, mintha valami nagy áldozat lenne vele tölteni az időt, hogy már nincs is kedvem megkérdezni őket – meséli Berta, akinek az anyukája messze lakik, viszont akár hetekre is szívesen fogadja az unokát.”

A nagyszülő is kezdő a saját szerepében

Baktay Zelka és Baktay Miklós pszichológus házaspár szerint ez egyáltalán nem ritka eset, és az emberek nagy része – legyen szülő, vagy nagyszülő – átesik ezen. Persze egyik félnek sem könnyű, hiszen mindenkinek meg kell szokni az új helyzetet, főleg a nagyszülőknek, akik ráadásul dupla problémakörrel találják szemben magukat.