Te jó ég, ez elég hamar összejött!

A gyerekvállalás előtt elvi akadály nincs. Fél évet adtunk erre fejben, ennyi idő alatt csak összehozzuk. A lelkizős üzemmódot lezártuk, éljen a nyár, szabadság, szerelem!

Túlbiztosítom magam
Orvosi kivizsgálás, pipa, minden a lehető legnagyobb rendben. A ciklusom kb. annyira hebrencs, mint én, de a szakik szerint ezzel a típusú hektikussággal még a normális kategóriát súrolom. A szervezetem jelzi az ovulációt, azt is tudom, melyik petefészkem a havi ügyeletes, erre már régesrégen ráhangolódtam. Évekkel ezelőtt elhagytam a gyógyszert, és ha a következő fontos elemet nézem a listán, ami a gyerekvállaláshoz kell, újabb pipa, mert van Apajelölt is, aki már egyszer bizonyított. Remélhetőleg nem lesz gond velünk – ezzel indított utamra fiatal választott orvosom.
Míg vártam, hogy D. a maga fizikai valójával és lelkesedésével képbe kerüljön (ti. neki még egyetemi vizsgaidőszak tombolt egészen június végéig, örültem, ha tanulás után legalább 3 órára mellém feküdt hajnaltájban), gondoltam, ártani nem fog, ha elmegyek még egy Aviva-tanfolyamra (hormontorna) is hatalmas szabadidőmben, hogy felkészítsem magam a legjobbra. Eléggé lesokkolt, amit ott hallottam: 15 nőből 13 termékenységi problémákkal küzdött, túl sok próbálkozáson, mesterséges megtermékenyítésen, PCOS-sel, endometriózissal, kimerült petefészek szindrómával, inzulinrezisztenciával, túlsúllyal (itt a saját termékenységemben vetett hitemet kissé elvesztettem, bevallom). Ott tornáztam a magam 28 évével, eleve nem tudtam mit a papírra írni, miért is érdekel a hormontorna, mert semmilyen kórelőzményem nincs… Talán amolyan biztosíték. Egy mankó, ha sokáig próbálkozunk, ez egy természetes segítség, amiben hiszek, míg nem jön össze. Rájöttem a sok ámuló tekintetű nő között ücsörögve (miközben az egészséges életvezetésről hallgattuk az előadást), tulajdonképpen nem nagyon van már mit reformálnom, mert a legfőbb rombolókat, károsakat és egészségteleneket minimum egy évvel ezelőtt kiiktattam az életemből (életünkből), terhesvitamint pedig másfél éve szedek az orvosom javaslatára. Még egy pipa.

Eljött aztán a július, amikor is D. végre teljesen visszatért “hozzám”, az iskolai hajsza után. Béke, nyugalom, öröm, hosszú beszélgetések, programok kettesben. Én nem tudom, ott mi történt, de innentől váltunk önazonossá.