Újszülött kezdőcsomag a turiból. Na és?

Ha nem jöttek volna szépen sorban a gyerekek, bizony nagy pazarlásnak éreztem volna későbbiekben azt a tizennégy évvel ezelőtti költekezést, amit levágtunk a legidősebb kölyök születésének alkalmával.

Végül úgy alakult, hogy a felhalmozott cuccokat másfél, illetve három évvel később is használtuk, így kevésbé vertem a falba a fejemet, amikor összehasonlítottam, akkoriban mennyi pénzt szántam a kezdőcsomagra, és mennyit most.

Tizennégy éve igazából fel sem merült az, hogy használt dolgokat vegyek, mondjuk akkoriban a hazai bizományik és turkálók tényleg kimerítették a turkáló fogalmát, nem lehetett minőségi cuccokat kapni. Nem könnyítette meg a tájékozódást ezen a téren az internet sem, mivel nálunk nem is volt akkoriban, úgyhogy arra se volt lehetőség, hogy hirdetéseket böngésszek, milyen kinőtt gyerekruhákat ajánlanak az anyukák.

Az igazat megvallva, amúgy is ragaszkodtam volna a vadiúj dolgokhoz – a fene se tudja már, hogy milyen megfontolásból.

Pedig az átlagnál nem voltunk jobban eleresztve anyagilag, mégis mindenből a legjobbat akartuk. Emlékszem, csak a babakocsira 60 ezer forint körül költöttünk, kiságyból az egyik legdrágább típust vettük meg a legdrágább matraccal, nem is vásároltunk máshol, csak a Brendonban, úgyhogy mire meglettek a kezdő dolgok, több százezer forintnál jártunk már.

A legnagyobb fiam meg a tucatszámra vásárolt, márkás bodykat, rugdalózókat pillanatok alatt kinőtte, volt olyan, amit nem is adtam rá, mert a szekrény mélyére tettem, és megfeledkeztem róla. A babakocsinak, kiságynak se vettük hosszú ideig hasznát, úgyhogy mondhatnám azt is, hatékonyabbnak tűnt még plusz két gyereket szülni, hogy kihasználva legyenek a méregdrága cuccok.

33. hét – Készülődünk

Na, ebbe a hibába nem akartam beleesni a mostani terhességemnél. Iszonyú mázlink van, mert a baráti körünk sorra lebabázott, úgyhogy, amikor kiderült, hogy a lányom meg akar születni, már a harmadik hónapban a garázsban voltak az alapvető felszerelések: kiságyat, babakocsit, mérleget, etetőszéket, több zsáknyi gyerekruhát kaptunk kölcsönbe, amit innen is köszönünk ismét. Nem is maradt más, mint a kezdőcsomagot megvásárolni, a pár hónapos babacuccoktól ugyanis mindenki megvált még korábban.

Aztán csak húztuk és húztuk az időt, néha megálltunk egy-egy áruház babaosztályán, gyors fejszámolás, majd léptünk is tovább, szerencsére egyikünk sem szeret vásárolni (vagyis shopizni, ha azt a kifejezést akarnánk használni, ami élvezetről tanúskodik), még akkor sem, ha születendő gyerekünkről van szó.