5 érv, hogy miért menjünk gyerekek nélkül nyaralni és 5, hogy miért ne?

Amikor 10 év után a férjemmel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kettesben nyaralni, és 3 csemeténket a nagyszülőkre bízzuk, akkor nem teljesen így képzeltem el ezt a szűk két hetet. Minden hasonló döntésnek van napfényes- és árnyoldala is.

Miért nyaraljunk gyerekek nélkül?

1. Hosszú évek házassága alatt a másik sokszor egy apa/anya géppé válik a hétköznapokban

Ezt a helyzetet kell a legkevésbé bemutatni szerintem. Reggel és délután, a hosszú hetek, hónapok rutinja mellett a másik egy, a hétköznapunk részesévé váló emberi robot (nem szó szerint persze) lesz. Most biztos sokan felszisszentek, hogy nem, mert figyelünk időközben a másikra és órákat beszélgetünk vele is nap mint nap…nálunk ez az elmélet. Amit tudunk, de amikor este 11 magasságában bedőlünk az ágyba fejünkben a napi és a következő napok megtett és ránk váró feladatával  köddé foszlik ez az elmélet.

2. Tovább tudunk aludni reggelenként

Valójában ez a pont nem mindig igaz (azonban jól hangzik), mert ha például az idei pihenésünket nézem: két szállásunk volt (nem az egy csillagos kategóriában), és mindkét helyen olyan ággyal és matraccal, amit még az ellenségeimnek sem kívánok. Ergo reggel 7-kor felszereléssel és útra készen álltunk az aznapi kirándulásra…minden nap.

3. Nem nyavalyog senki 10 km séta után, hogy fáradt vagyok, menjünk haza 

Jó, maximum a párunk. Akkor, ha fárasztóbb volt az út, a nap, nagyon sütött a nap vagy esett. De ez elhanyagolható, mert ez azért nem gyakori.

4. Nem kell minden színes-gagyi, utcán található játéknál megállni és órákig nézni a működését.

A gyerekek amúgy is minden új helyen leállnak, mindent megcsodálnak. A nyaralóhelyeken – senkinek nem kell bemutatni – a legfeleslegesebb játékok és csábító, színes (és természetesen pénzzel működő) játékok halmazát. Minden gyereknek ki kell próbálnia. Azonnal.

5. Lehet csavarogni, igényes éttermekben enni földi katasztrófa nélkül, vagy éppen összebújva romantikázni az erdőben.

Miért nyaraljunk gyerekekkel?

1. A bizonytalanság tudata – “Jól tettem, hogy ott hagytam őket?”

Mert a nagyszülők nagyon lelkesen végzik az otthoni teendőket, ha gyerekek nélkül megyünk nyaralni és mégis az emberben ott motoszkál a tudat: vajon helyesen cselekedtem, hogy otthon maradtak a csemeték?

2.  Biztos, hogy mindig történik otthon valami

Mert a telefonban mindig azt hallod (a nagyszülők hangján): azt meséld el anyának/apának milyen jól érezted magad…vagy a nagyszülő kezdi mesélni, mi minden történt a gyerekeiddel egyből az jut eszedbe, hogy valami probléma volt aznap, csak, hogy megkíméljenek, senki nem beszél róla (ez általában, amikor hazaérünk be is igazolódik)

3. Nem tudsz lelépni a gyerekre hivatkozva az unalmas asztaltársaságtól.

Nem tudom, ki miként van vele, de mi nyaralás alatt is hajlamosak vagyunk más párokkal megismerkedni, és közvetlenségünknek sokszor az az ára, hogy nem tudjuk levakarni őket…

4. Mindig marad egy kis finomság a hűtőben a napi fejadagokból

…na de, hogy komolyabb maradjak: a legfontosabb:

5. Élmények, együttlét, szeretet

Az a helyzet, ha az ember elmegy kettesben nyaralni a párjával, a családi, közös kikapcsolódás sem maradhat el. A gyerekekkel együtt töltött idő olyan hamar elszáll. Én – biztos az önzőbbik szülőfajtából vagyok – nagyon szeretem látni ahogy a gyerekeink rohangálnak, mind a három külön-külön felfedezi a világot, a személyiségük kibontakozását. Igen. A nyaralások alkalmával ez kicsit még nagyobb értelmet nyer. Emellett pedig a szülői lét(em) is.