Amikor anya eltörölte a karácsonyt

Egy anya úgy döntött, példásan megbünteti tízéves kislányát: eltörli számára a karácsonyt, mivel a gyerek kétszer is (!) elcsent egy kis aprópénzt otthonról, hogy nyalókát vegyen magának…

Minden szülő tudja (főleg, ha rendelkezik némi memóriával és önkritikával), hogy időnként a gyerekek rossz fát tesznek a tűzre, aminek következményei vannak: egy komoly beszélgetés, agy alapos fejmosás, dorgálás, szidás, büntetés… ahány család, annyi szokás. Ám amit egy ausztrál anya talált ki annak érdekében, hogy móresre tanítsa lányát, mindenképpen elfogadhatatlan, hosszú távon pedig kimondottan súlyos hatással lehet a kislány lelkére, fejlődésére, személyiségére… egyszóval életére nézve.

A szóban forgó kislány pénzt csent el otthonról kétszer egymás után, hogy megvehesse magának a vágyott nyalókát. Az anya úgy döntött, példásan megleckézteti a lányát: eltörli a karácsonyt – de kizárólag az ő számára. Ez azt jelenti, hogy az összes többi családtag megkapja a maga ajándékait, csak a kislánynak kell majd magányosan álldogálnia a fa mellett és jól átérezni: mindezt maga idézte a saját fejére.

Az anya olyan magabiztos volt döntését illetően, hogy ki is posztolta a netre a történetet: „Kétszer is rajtakaptuk, hogy pénzt lopott tőlünk. Nyalókát akart rajta venni. Mivel nincs semmilyen elektronikus kütyüje, nem játszik számítógépes játékokat és nem néz tévét (figyeljünk! van ilyen gyerek! rettenetes lehet a szülőknek!), nem tudjuk azzal büntetni, hogy ezeket megvonjuk tőle. Nem állíthatjuk meg abban sem, hogy eljárjon edzésekre (amit imád), mivel azzal saját csapatát hagyná cserben. A férjemmel úgy érezzük, nem kellene semmiféle ajándékot kapnia karácsonyra.”

A posztra több száz válasz érkezett. Néhány szülő egyetértett a döntéssel. „Nem gondolom, hogy túl kemény büntetés lenne számára”, írta az egyik. Ám az olvasók zömét mélységesen megdöbbentette a terv. „Nem hiszem el, hogy egy szülő akárcsak fontolóra veheti, hogy karácsonykor ne adjon a gyerekének ajándékok. Ez több mint kegyetlenség!”, hangzik az egyik vélemény. Egy másik komment így szól: „Soha nem vedd el egy gyerektől a karácsonyt vagy a születésnapot. Gyűlölni fog érte.”

Elgondolkodtató, hogy ha karácsonykor a szülők valóban jó kemények lesznek és jól nem ajándékozzák meg a kislányt, az hová vezethet? Lehet, hogy többé nem fog elcsenni semmiféle pénzt. Ez tehát kipipálva. Egy sor egyéb következményre azonban valószínűleg nem számít a magát minden bizonnyal igen konzekvensnek és megfelelőképpen szigorúan valló anya és apa. Például arra, hogy ezzel a lépésükkel csak rontanak a helyzeten, hiszen könnyen lehet, hogy a kislány tette valami más, háttérben lappangó dologra világíhatna rá, Mondjuk arra, hogy magányos. Hogy úgy érzi, nem figyel rá senki. Vagy hogy bántják az osztályban, mert ő nem játszik számítógépes játékokat, tehát különc. Most pedig, amikor igyekszik felhívni magára szülei figyelmét, azt a választ kapja, hogy „Nem kérdezem, miért tetted, amit tettél, de a lehető legszörnyűbb módon büntetlek meg érte.” Ami azt is sugallhatja a gyereknek: tényleg nem számítok. Nem érdekli őket a fájdalmam…

Vajon mi történik majd a rokonságban? Az iskolában? Mit válaszol majd ez a kislány arra, hogy mit kapott karácsonyra? Azt, hogy semmit? Vagy hazudni kényszerül, nehogy kiderüljön, milyen is volt a szeretet ünnepe számára és nehogy még ezért is megszégyenítsék?

Nem lenne sokkal hasznosabb leülni és elgondolkodni a szülőknek külön, aztán hármasban, hogy mik is azok a dolgok, amik miatt ilyen módszerhez kellett folyamodnia (belső késztetés hatására) a kislánynak? Hogy hogyan juthatott ilyen szintre ez a szülő-gyerek kapcsolat?

Lehet, hogy túl sok körülötte a megszorítás. Lehet, hogy iszonyú elvárások vannak vele szemben és szeretett volna valamit, ami kicsit könnyít a mindennapok szorongásán. De megoldásként talán a legegyszerűbb és legjobb az lenne, ha megölelnék őt a szülei és együtt elmennének egy édességboltba…