Anya, ne engedj el!
Aki nevelőszülőnek áll, hatalmas terhet vesz magára: a nonstop munkavégzés mellett meg kell birkóznia az idővel máshová kerülő gyermekektől való elválás okozta traumával is.
Magyarországon az állam mellett alapítványok koordinálják a nevelőszülői hálózatot. Ezek egyike az alapprofilja mellett ilyen tevékenységet is végző SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítvány.
Erzsi hét és fél éves. Cigány. Ma Olaszországban él. Remélhetőleg boldogan.
Testen elnyomott cigarettacsikkek
Az út, amely Itáliába vezetett, nem volt épp zökkenőmentes. Utolsó előtti állomás: Kerekegyháza.
Erzsi öt évvel ezelőtt került nevelőszülőkhöz a Kecskeméttől tizenhét kilométerre fekvő településre. Hogy előtte mi mindenen ment keresztül, alig tudható. És talán jobb nem is tudni. Csak egy adalék: amikor „új” – és ideiglenes – szülei pártfogásukba vették, testén elnyomott cigarettacsikkek okozta hegek látszottak.
Ági és férje roma származásúak, jelenleg öt – egy saját és négy nevelt – gyermek szülei. Erzsiért, miután öt évet töltött náluk, tavaly jelentkezett egy olasz család. A nevelőszülői praxisokban ez szokatlanul hosszú idő – kivéve cigány gyermekek esetén, értük nemigen „kapkodnak” az örökbefogadók. De erről később.
Az egy-két éves korában eredeti családjában súlyosan bántalmazott kislányt elvileg azonnal örökbe lehetett volna adni, hiszen kizárható volt, hogy – nem túl szép szakmai kifejezéssel élve – „visszaintegrálják” a családjába. Amikor aztán feltűntek az olasz szülők, Áginak mindössze egy hónapja maradt arra, hogy felkészítse a kislányt – s persze önmagát – az „átadásra”.
– Az elválás nagyon nehéz volt – meséli a fiatalasszony. – A kocsiból még kikiabálta: „Anya, ne engedj el!” Majd megszakadt a szívem. A felkészítés során mutattam neki képeket Olaszországról, biztattam, hogy jó lesz neki, megtanulhat egy új nyelvet, és olyan helyre kerül, ahol ő lesz a szülők mindene. De nyilván ragaszkodott hozzánk, így az elválás kegyetlen volt.
Ági azóta semmit sem tud Erzsikéről, a szülők kérésére az örökbefogadás ugyanis titkos volt.
Ági korábban szociális asszisztensként dolgozott. Gyerekekkel foglalkozott a helyi családsegítő szolgálatnál. Öt éve döntött úgy, hogy az otthonában szeretne segíteni a hányatott sorsú gyerekeken. Miközben beszélgetünk, bejön férje, Józsi. Házukat két kezével építette, most is csinosítgatja. A torokgyulladás miatt otthon játszó két kicsi, Jancsi és Ferike rögtön megrohamozzák apát, és az előző napi szülinapi tortából kérnek.
– A férjem eleinte ódzkodott a dologtól, de rettentő pozitívan csalódtam benne, mindenből kiveszi a részét. Elsősorban csecsemők kerültek eddig hozzánk, és ő is ugyanúgy virrasztott velük éjszaka, ahogyan én is – mondja Ági.
Öthetes csecsemő a kocsmában
A családnál lévő gyerekek közül a hét hónapos Borika az, akit legközelebb örökbe adnak. Ő egy tizennyolc éves lány harmadik gyereke. Anyja hét hónap alatt összesen egyszer látogatta meg, így Borikát is örökbe adhatónak nyilvánították. A gyerekeket először a megyében próbálják meg örökbe adni, ha ott nem sikerül, akkor országszerte keresnek neki szülőket, és ha az sem megy, akkor jön a külföldi lehetőség. Ágiék tizenhárom éves saját lányuk mellett még két fiút nevelnek. A négyéves Ferit és bátyját, Antalt alkoholbeteg szülőktől vették el, akik az akkor öthetes csecsemőt magukkal hordták a kocsmába, majd részegen tolták haza a babakocsit. Jancsi édesanyja kábítószerezett, apja pedig hivatalosan is lemondott róla.
Gyermeksorsok Magyarországon a XXI. században
Kecskeméten Kiss Gergely, az SOS-alapítvány területi vezetője fogad bennünket. Hamar megállapítjuk: ilyen körülmények közt nem csoda, ha a nevelőszülői intézmény virágkorát éli. Az egyik legnagyobb hálózattal az SOS gyermekfalu rendelkezik. A falu ötletgazdája az osztrák Hermann Gmeiner, aki a második világháború árváin akart segíteni, ezért 1949-ben, mindössze negyven dollárral a zsebében, létrehozta az SOS Children’s Village Associationt. Gmeiner azt szerette volna, ha a gyerekek örökbefogadásukig nem állami intézményekben, hanem családban cseperednek. Olyan családokban, amelyek egy közösségi ház körül élnek támogató szakemberekkel körbebástyázva. Ezt a családi hátteret biztosítja a nevelőszülő, aki akkoriban (a Gmeiner-féle falvakban) csakis egyedülálló nő lehetett, a férfimintát a faluvezető, a karbantartó és a kertész jelentette a gyerekeknek.
A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!
