Család a tányéron – Mennyire lelki táplálék egy családi ebéd?

Manapság egyre több figyelmet kap a lelki és fizikai valóságunk közötti összefüggések kutatása: így vizsgálják a családi viselkedésminták öröklődését éppúgy, mint a táplálkozási szokásaink mögött álló lelki szükségleteinket. Ez utóbbival foglalkozik egy új terület, a gasztro coaching.

Önismeret útjára sokféleképpen léphetünk. Vannak, akik a spirituális út által kínált lehetőségeket választva, mások a kissé materialistább megoldásokat követve igyekeznek közelebb kerülni önvalójukhoz. A második csoportba tartozók azok, akik egy, az életükben felbukkanó megoldatlan probléma esetén pszichológushoz vagy coachhoz fordulnak. Horváth Norbert, gasztro coach, közel két évtized után hagyta el az újságírói pályát, hogy három évvel ezelőtt belevágjon élete legizgalmasabb vállalásába (www.pastaletters.eu ): embereknek mutassa meg saját életüket egy új szemszögből. Gasztro coaching néven új területét fedezte fel a life coachingnak, aminek alaptézise, hogy az mit eszünk, hol, mikor, hogyan, kivel, többet elárul rólunk, személyiségünkről, életmódunkról, mint öltözködésünk, vagy a lakásunk. Norbert egyik szakterülete az érzelmi evés. „Valahol a lelke mélyén minden ember tudja, hogy az éhség ritkán fizikai alapú, sokkal inkább egy arra irányuló vágy, hogy jobban érezzük magunkat.” – kezdi a szakember. „Természetesen nem állítom, hogy fizikai alapú éhségérzet nem létezik, azonban amiről én beszélek – az érzelmi evés – az könnyen felismerhető az alábbi néhány motívumból: az éhségérzet a nyak felett keletkezik, hirtelen a semmiből bukkan fel, valamilyen intenzív érzelem után érkezik, konkrét ételre vagy ételcsoportra irányul és az evést követően is gyakran jelen van még.”

Közös evés saját felelősségre

Természetesen rengeteg mély összefüggést találhatunk család és táplálkozás között. Ahogy a szakember magyarázza: a családi ebéd mindig komoly jelentőséggel bírt, nem csupán a táplálékfelvétel miatt, hanem mert egy közös étkezés során kiválóan tükröződik a családi hierarchia vagy csoporton belüli rangsor. „A legerősebb – a domináns a családban – az asztalfőn foglal helyet, ő kap először, és legtöbbször ő kapja a legnagyobb adagot.” – mondja Horváth Norbert. „Ezt követően a rangsorban az őt követő jön. Legutoljára a gyerekek és a nők maradnak. Nagyon szépen megmutatja a háziasszony családon belüli elismerését, és az önmaga iránti megbecsülését az, ahogyan, és ahol ő foglal helyet.”
Amikor eszünk, gyakran egy saját étkezési forgatókönyvet követünk. Bizonyos étkezési helyzeteket olyan sokszor átélünk, hogy azokból viselkedési mintázatokat, szokásokat alakítunk ki, amelyeket aztán automatikusan követünk. Ezen mintázatok közül az egyik legerősebb a családból hozott minta. Sokak számára az egyik legnagyobb öröm az életben, ha megoszthatják az ételt családtagjaikkal és barátaikkal. Nem mindig vagyunk azonban tudatában annak, hogy szeretteink milyen erősen befolyásolják, hogy hogyan és mennyit együnk. Családtagjaink jelenléte meghatározza az elfogyasztott étel mennyiségét éppúgy, mint az étkezésre fordított időt. Sőt, szakemberek szerint mar a gyerekkorban kialakult ételpreferenciánkért is – amelynek számos elemét visszük át felnőttkorba – az édesanya ízlése a felelős, hiszen már négy hónapos koruk előtt megtanulják, mit fognak szeretni és mi az, amit nem.

Mátrix újratöltve: a Család

A család az egyik legösszetettebb rendszer, amit számos aspektusból vizsgálhatunk. Gasztropszichológiai szempontból a ki, mit, hogyan, mikor és hol eszik kérdése személyenként is lebontható, majd ezt követően családi mátrixban vizsgálható. Horváth Norbert azt mondja, ha érdekel bennünket ez a téma, érdemes feltenni az alábbi alapkérdéseket önmagunk vagy családtagjaink számára:

– Azt esszük valójában, amire vágyunk?

– Hol és mikor kötünk ételkompromisszumot családon belül? (mikor, mit és kivel eszünk vagy nem eszünk?)

– Jutalmazunk vagy büntetünk-e étellel a családon belül (akár magunkat, akár valamely családtagunkat)

– Felhasználjuk-e a szeretet-étel párhuzamot emberi játszmáink során?

– Melyek a közös családi étel kedvencek?

– Vannak-e étel-tabuk?

A válaszok mentén még akkor is kirajzolódik egy érdekes kép, ha laikus szemmel nézünk a feleleteinkre. Sőt, a kapott válaszok akár egy jó kis családi beszélgetést is megalapozhatnak.

Olyan leszel, ahogy eszel…

Az, hogy valaki mit eszik, milyen módon van az étele elkészítve, kivel és hol fogyasztja el azt, nem pusztán ízlés vagy szokás kérdése, hanem a családon vagy közösségen belüli azonosság kifejezője is. Jó példa erre az a pár, melynek férfitagja egy első hallásra egyszerű, de mégis régóta fennálló problémával kereste fel Horvát Norbertet. A férfi párja bár szeretett főzni, és jól felszerelt konyhája volt, mégis nagyon ritkán lepte meg a társát ebéddel, vagy vacsorával, amely számos konfliktus forrásává vált, és ami egy komoly párkapcsolati krízishez vezetett. Mivel az emberek megismerésének legjobb módja a lakásuk vizsgálata, ezért a szakember ellátogatott hozzájuk és a következőt találta (pontosabban nem találta): a pár gyönyörű otthonában nem volt ebédlőasztal. Ez volt az bizonyos katalizátor, amelyet a konfliktus gyökereként sikeresen azonosítottak. Az étel és annak elfogyasztása is mesél tehát a hozzáértő számára: vidámságot és fájdalmat, dominanciát és lemondást, ambíciókat és az emberi játszmák teljes palettáját felvonultatva.